A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A gyárak és nagyobb vállalatok, a város és a megye gazdasági helyzete, termelőképessége az 1945. évi iparstatisztika alapján

600 m3 kavics, ill. sóder volt a raktári készlet.) Teljesítményük nem volt összehasonlítható, s fel sem vetődött a termelés közeli beindításának lehetősége. Miskolc és a környező települések szempontjából fontos volt a hejő- csabai mésztelep, amelynek 4,3 km hosszú, keskeny-nyomtávú iparvasútja és 240 db kőszállító csilléje elkerülte a városon átvonuló német és szovjet katonaság figyelmét. (A sértetlen iparvasút vetette fel annak lehetőségét a háború után, hogy Tapolca-fürdő megközelíthető legyen „kisvasúton” is.) Miskolcon kettő, a megyében (pl. Serényfalva) több téglagyár működött. Mindenütt nagymennyiségű készlet állt felhalmozva. Miskolc-Görömböly készlete meghaladta a másfél milliós téglamennyiséget, amely más dokumentumok szerint komolyabb akadálya volt a termelés megkezdésének, mint a gépparkban okozott kár helyreállítása. Ez annak ellenére is igaz, hogy a Tatár utcai téglagyárat a németek felrobbantották. (1944. június 14-én és lóén két szerelvényen 6 797 embert indítottak innen, a téglaszárító színekből az auschwitzi haláltáborba. A téglagyár, mint működő üzem később nem szerepel a városi ipari kimutatásokban.)

A bányák és a malmok összeírása szinte minden statisztikai kimutatásnak része volt. A kamarához tartozó járásokban többszáz, hagyományos vízimalom működött. Ezeket éppúgy nyilvántartásba kellett venni, mint a nagyteljesítményű gőzmalmokat. A bányák hasonlóan széles skálán mozogtak mind munkáslétszámuk, mind termelékenységük tekintetében. Voltak hagyományos „családi” vállalkozások a Sajó-vidékén, s voltak többszáz munkást foglalkoztató nagyüzemek (Somsály, Sajószentpéter, Sajókazinc stb.). A szén iránti kereslet a háború után általában növeli a munkáslétszámot (szemben az iparral, ahol a jelentős létszámcsökkenés a jellemző), 1945 elején még több bánya jelentős készletekkel rendelkezik. A bányák közül néhány víz alá került, a termelést így időlegesen fel kellett függeszteni. Más bányákat viszont a megyei szovjet parancsnokság lefoglalt. A kondói bánya szénkészletéről csak a szovjetek rendelkezhettek, míg Ormospusztán a bánya vezetőit is a katonai parancsnokság nevezte ki és ellenőrizte. Igaz a bánya ellátásáról is gondoskodtak, cserébe viszont 250 vagon szenet szállítottak el. Hasonló volt a helyzet Nagybarcán és Kondón is. A kisebb bányák tulajdonosai, bérlői között számosán voltak azok, akik a zsidótörvényeknek estek áldozatul, de bányáik művelése a háború után folytatódott a még általuk kinevezett, vagy a közigazgatás által kirendelt üzemvezetőkkel. Néhány bányában a munkabérfizetés fedezete a szénkészlet volt. Az 1945-ös iparstatisztikát ha összevetjük a 2-3 évvel későbbi állapotokkal, minden működő bányában a munkáslétszám jelentős növekedést mutat. A bánya gyors felszívó hatást gyakorolt a mezőgazdasági népességre, vagy a falu kézműiparból élő lakosságára.

146