A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
G. Jakó Mariann: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara működése és szervezeti felépítése megalakulásától 1948-ig
az osztályülések képezték, melyet az alelnökök szintén havi rendszerességgel hívtak össze. A kamara teljes ülése - saját és a két szakosztály munkájának megkönnyítésére, valamint azért, hogy a tárgyalásra megfelelően elő legyen készítve egy-egy téma - szakcsoportokat választott, amelyek a kamarai munka újabb szintjét jelentették. A szakcsoportokba a tetszés szerint részt vevő kamarai tagokon kívül az egyes szakmáknak a kamarán kívül álló képviselőit is meghívták, a szakcsoport előkészítette és véleményezte a tárgyalásra kerülő ügyeket. A gazdasági élet alakulásától függően a kamara időnként szüneteltetett egyes szakcsoportokat, vagy szükség esetén új csoportokat alakíthatott. Ennek alapján a két osztály munkáját hat szakcsoport segítette. A belkereskedelmi és külkereskedelmi szakcsoport kereskedelmi jogszolgáltatással, a kereskedelmi szakoktatással, vám és export ügyekkel, a gyáripari és szociálpolitikai csoport az iparfejlesztéssel, munkásbiztosítással és a munkanélküliség elleni küzdelemmel együttesen foglalkozott. A kézműipari szakcsoport hatáskörébe a kézműipari fejlesztésével, a törvényei szabályzókkal, ipari kongresszusok szervezésével kapcsolatos ügyek tartoztak, a közlekedési szakcsoport a vasúti és légi közlekedés, posta, távírda, rádió ügyei mellett az idegenforgalmi fejlesztés lehetőségeit tárgyalta, véleményezte. A pénzügyi szakcsoport hatáskörébe a pénzügyi szabályzók mellett a biztosítási ügyek, részvényjogok, adó ill. illetékügyek tartoztak. A szakcsoportokon kívül az elnök, az elnöki tanács, a főtitkár és a kamarai hivatal munkáját állandó bizottságok segítették. Legfontosabb ezek közül az ún. közös bizottság, amely a két osztályt közösen érdeklő ügyekben, valamint a kamara belső bizalmas ügyeiben segítette az elnök tevékenységét. E mellett volt számvizsgáló, nyugdíjügyekkel, fegyelmi ügyekkel foglalkozó bizottság, majd később létrehozták az ösztöndíj bizottságot, alapítványi bizottságot és az iparfejlesztési bizottságot. Az 1934. évi XX. te. annyiban módosította fent vázolt szervezeti struktúrát, hogy a kereskedelmi osztályon belül külön választói csoportot alakítottak ki a pénz- és biztosító intézetek, a fogyasztási szövetkezetek, a közlekedési vállalatok és a szállítmányozók, az ipari osztályon belül pedig a gyáriparosok részére, így ezek a csoportok külön választhattak kamarai tagot. 1938-tól a kamarának számtalan új kihívással kellett szembenéznie. Megjelentek a zsidótörvények, (1938. évi XV. te., 1939. évi IV. te.) az 1938. november 2-i bécsi döntés értelmében pedig megtörtént a Felvidék egy részének visszacsatolása, meg kellett szervezni e területek bekapcsolódását a kamarai munkába. A kamaráknak - bár mindenkor ügyeltek önkormányzatuk sérthetetlenségére - 1940-től nem volt erre lehetőségük, mert - főleg a zsidótörvények végrehajtására hivatkozva - felfüggesztették a kamarai önkormányzatot és a választott elnök helyét 1941-től a miniszter által kinevezett miniszteri biztos 12
