A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

G. Jakó Mariann: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara működése és szervezeti felépítése megalakulásától 1948-ig

vette át. A legfőbb döntést hozó közös közgyűlés helyébe - melynek minden illetéket fizető kamarai tag résztvevője volt - „véleményező bizottság” lépett. A kamarák érdemi szakmai tevékenysége visszaszorult az akkor legfontosabbnak ítélt feladatok ellátására, melyek elsősorban háborús feladatok voltak: legnagyobb elfoglaltságot az új iparigazolványok kiadásánál végzett véleményező munka jelentette, részt vettek a hadigondozottak elhelyezésében, a bombaveszélynek kitett áruraktárak nyilvántartásában, a Nemzeti Önállósítási Alap elé terjesztett iparos és kereskedői kölcsönigénylések felülvizsgálatában, majd ezek felhasználásának ellenőrzésében, a színlelt iparűzések felderítésében, kivizsgálásában, jelentésében stb.

Már a háború utolsó napjaiban megkezdődött a kereskedelmi és iparkamarák újraszervezése. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 333/1945. M. E. sz. rendelete kimondta, hogy a 9.180/1940 M.E. sz. rendelet, mely a kamarák önkormányzatát felfüggesztette, hatályát veszti, a kamarai kerületekben három tagú intézőbizottság vezetésével el kellett kezdeni az 1868. évi VI. tc.- ben foglaltak szerint a kamarai választások előkészítését. 1946-ban újabb módosítás jelent meg a kamarai választásokkal kapcsolatban: a 4.630/1946. M.E. sz. rendelet előírta a kerületeknek választási szabályzatuk elkészítését és a választások időpontját 1946. decemberére tette, amit azonban később 1947 júniusára módosítottak. Ennek az időszaknak a legnagyobb volumenű munkáját az iparrevízió és a kiskereskedői engedélyek kiadása jelentette. Közben már érzékelhető volt, hogy a polgári társadalom e sajátos intézménye nem illeszthető be az ország gazdasági-politikai fejlődésébe. A kamarák megszüntetésének veszélyét 1947 végén már a kerületi főtitkárok mindegyike érezte, ezért létrehozták a vidéki kamarák közös irodáját, aminek legfőbb feladata az volt, hogy megtalálják a kamarák helyét, szerepét az új gazdasági igazgatás, irányítás rendszerében. Több memorandum születik ekkor a minisztériumok részére a kamara szükségességéről, jövendőbeli szerepéről, azonban ez sem bizonyult elegendőnek az intézmény életben tartására. A bankok és a 100 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemek államosítása (1947. november, 1948. április) után 1948. május 24-én jelent meg a kereskedelmi és iparkamarák megszüntetését kimondó rendelet (5.590/1948. K. Sz. M. sz.). A kamarák helyébe a belkereskedelmi igazgatóságok léptek. A rendelet az alábbiakban intézkedik a kamara majd 70 éves történetének lezárásról:

„A kezelésében lévő idegen pénzekről a megbízóval szemben számoljon el és a megbízó javára fennmaradó követelésnek megfelelő összeget részére fizesse ki, vagy utalja át; mindennemű pénz- és vagyonkezelésre vonatkozó számadásait zárja le; a mestervizsgáról vezetett számadás lezárása után mutatkozó egyenleg összegét a belkereskedelmi minisztérium vezetőjének adja át; a számadások lezárta szerint mutatkozó készpénzt (bankpénzt) a P. M. Egyenesadók bevételi számla Budapest elnevezésű 101.000 számú postata13