A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

18. Hogyan változtak a munkabérek?

19. A pénz értéke tekintetében milyen „tünetek” mutatkoznak?

Központi helyzeténél fogva a miskolci, a diósgyőri és a hejőcsabai ipartestület adta a legrészletesebb jelentést, de minden testület megküldte a térségét jellemző „állapot-jelentést”.

Miskolcon a Kossuth utcai testületi székházat a háború alatt nem érte károsodás, irattára is sértetlen, munkatársai dolgoznak, de tagdíjat senki sem fizet. A tényleges ipari munka nehezen indul meg, mert a műhelyek berendezései vagy sérültek, vagy teljesen a háború martalékává váltak. A hiányzó gépek pótlására nincsen lehetőség, s nincsen szervezett anyagellátás sem. Az iparosok csak hozott anyagból dolgoznak, vagy javítási munkálatokat végeznek. Súlyos teher, hogy főleg azok a szakmák, amelyek fával dolgoznak, leálltak, hiszen minden faanyagot tüzelőként használtak fel. A városban nincsen szabad mozgási lehetőség, de ennél is nagyobb tehertétel, hogy az iparosokat túlzott mértékben veszik igénybe és vezénylik hadimunkára. A kézműipar fontossági sorrendben az alábbi támogatásra szorul: nyersanyag-ellátás megszervezése, felszerelések és szerszámok alapszintű pótlása. A személy- és vagyonbiztonság megteremtése, a mozgási szabadság biztosítása. Miskolcon az iparosok körében általános panasz, hogy a romok alól kiszedett ingóságaival és szerszámaival nem rendelkezik a tulajdonosa. A kényszermunkára vezényeltek üzletei zárva maradnak, s ezáltal ki vannak téve a még megmaradt javak elhurcolásának. A rögzített munkabér-rendszer megszűnt, alkalmazottakat csak az emelkedő áraknak megfelelő fizetségért lehet munkába állítani. A tájékoztatás további pontjai is összefüggésben vannak az erőszakos és tervszerűtlen munkára vezényléssel, azzal, hogy a katonai célokat és a polgári feladatokat összekeverik, minden alá van rendelve a katonai, vagy „hadi” elvárásoknak. Az élelmiszerek, a nyersanyagok és a szállítási költségek mutatják a legnagyobb és leggyorsabb növekedést. Ezek azonnali beavatkozást igényelnek, ugyanúgy, mint az elszabadult munkabérek.40

Hejőcsabáról az ipartestület elnöksége azt jelentette, hogy 1944. november 12. és december 3. között volt „fronthelyzet”, a vezetőség a helyé maradt, a testületi jegyző kapott csak váratlan katonai behívót. A testület székházát telitalálat érte, a tanoncok „remeklései” megsemmisültek, a többi a háborús fosztogatásnak esett áldozatul. A fontosabb iratok és a könyvek túlélték a károsodást. Pénzkészletük minimális, tartalékaikat betétkönyvben tartották. Mint járási központ, tanonciskolát működtetett, amely 1944-ben bezárt. Az iparosok és kereskedők berendezései nagyrészt elpusztultak, az árukészlet rablásnak esett áldozatul. Készleteik, anyagellátás nincs, áruutánpótlás jelentéktelen. Az iparosok tevékenysége csak javításokra korlátozó40 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 205/1945., 228/1945.

109