A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

dik, „a kereskedelem csekély forgalmat csak a szatócsiparban bonyolít le.” A munkadíjakat legalább 100%-os felár jellemzi, a pénz elveszítette értékét, a munkadíjat természetben (zsír, olaj, tojás, liszt) fizetik. Az ármegállapítás kibocsátása ezért sem tűr halasztást. Munkabérekről nem lehet beszélni, hiszen a pénzt sokan el sem fogadják, a zugkereskedelem áltanossá vált, az üzlet alapja az árucsere.41

Diósgyőrből késve érkezett a jelentés, amelynek indokát abban adták meg, hogy 1944 novemberétől 1945. február 8-ig nem működött a testület. A vezetőség hiányos, a testület jegyzőjét pedig internálták. A székházat találat érte, a kár jelentős, az irattárnak kb. a fele megsemmisült. (A Diósgyőr és Vidéke Ipartestületet 1890-ben alapították.) Pénzkészleteik és bevételük jelentéktelen. A tanonciskola tanár és tüzelő hiányában nem működik. Az ipari műhelyeknél kárbecslést végeztek, s eszerint a gépi berendezések 40%-a, a kézi szerszámok 50%-a lett a háború kára. Úgy az iparosok, mint a kereskedők minimális árukészlettel rendelkeznek, s ez a háború előtti (vagy alatti) készletek 20-35%-ára tehető, de anyagutánpótlás egyáltalán nincsen. Az egyes ipari szektorokban a munka elkezdődött, az építőiparban kb. 80%-os, a többi szakmáknál 60-70%-os a működés. (A műhelyek ennyi százaléka kezdte meg a munkát.) A szabó- és fodrász iparosok közül mindenki dolgozik. A kereskedelmi forgalom csak az élelmiszerekre (fűszer szakmára) korlátozódik. Ipari nyersanyag nincsen, az árak igazodnak a miskolci árakhoz, a bérek ugyan hivatalosan nem változtak, a valóságban a pénz értékcsökkenése számottevő.42

Sajószentpéteren 1944. november 7.—1945. január 9. között nem működött a testület. A vezetőség valamennyi tagja helyén maradt, s végezte munkáját, de a székházukba többször is betörtek, azt kifosztották, legutóbb az iratszekrény és az irattár esett áldozatul a rablásnak. A megmaradt, de szétszórt iratokat igyekeznek rendezni. A testület épülete nagyon komoly károkat szenvedett, fa szerelvényeit eltüzelték. A könyvek, nyilvántartások szintén tűzre kerültek, az irattár 95%-a megsemmisült. A testület pénzkészlete néhány pengő, bevétele viszont nincsen. A tanoncoktató helység megmaradt, de a tanulók legnagyobb része leventeként távol van. Az ipari műhelyek, kisüzemek berendezéseit, szerszámait széthurcolták, a kereskedéseket kifosztották. Sem árukészletük nincs, sem utánpótlás nem érkezett még a településre. Az ipari termelés egyik szakmában sem kezdődött meg, hiszen az átvonuló vagy az ott megszállt katonaság részére dolgozik, mint „ipari hadimunkás”. A kereskedők ugyan nem tartoznak hozzájuk, de a felmérés szerint egyik szakma sem kezdte megmüködését, általános az áruhiány. Sem nyersanyag, sem árukészlet sem Sajószentpéteren, sem a környező településeken

41 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.220/1945., 7255/1945.

42 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 14.340/1945.

110