A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
G. Jakó Mariann: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara működése és szervezeti felépítése megalakulásától 1948-ig
A kamarai tagok - a kerület iparosai, kereskedői - általános szavazati jog alapján választották képviselőket, a kamara tisztségviselőit. A bel- és kültagok szavazati joggal is rendelkeztek, a levelező tagoknak csak tanácskozási jogot biztosított a törvény. A választás 5 évre szólt, vidéken 32 beltagot és 32 kültagot is választottak, a levelező tagok számát nem korlátozták. Választójoggal minden iparos, kereskedő rendelkezett, aki a kamara területén lakott és tevékenységét legalább 1 évig gyakorolta. Ezek közül beltaggá választani csak azt lehetett, aki a kamara székhelyén lakott és 3 éves ipari, kereskedelmi gyakorlattal rendelkezett, még a kültag ugyanilyen feltételeknek felelt meg valamelyik kamarai alkerületben. A kamara élén elnök állt, két osztálya - ipari és kereskedelmi - irányítói az alelnökök. E mellett voltak állandó, fizetést kapó hivatalnokai a titkárral az élén. Rendes kamarai közgyűlést havonta egyszer kellett tartani, rendkívüli közgyűlés összehívására 6 kamarai tag írásbeli kérelmére volt szükség. Minden osztály külön-külön tárgyalta a hozzá tartozó ügyeket, ezek az osztályülések azonban határozatot nem hozhattak, erre csak a közös ülésnek volt joga. A kamarák saját bevétele nem fedezte éves kiadásaikat, ezért a választójoggal rendelkező tagok adójuk arányában, bizonyos kulcs szerint, illetéket voltak kötelesek fizetni a kamarának, amit az állami adóhivatalok szedtek be. A kamarák számának, székhelyeinek, alkerületeinek kijelölése a földművelési, ipari és kereskedelmi minisztérium feladata volt. Az 1868-as törvény 12 kamarai kerületet nevezett meg. 1868-ig Borsod vármegye a Pesti Kereskedelmi és Iparkamarához, Abaúj, Gömör, Torna, Zemplén vármegyék a kassai kerülethez tartoztak. 1868-tól 1880-ig, a miskolci kerület kialakításáig Borsod vármegyét is a kassai kerülethez sorolták. A későbbiekben a kamrák területi beosztása alapjaiban változatlan maradt, csak kisebb átalakítások történtek. Az alaptörvény - az 1868. évi VI. te. - módosítására egészen 1934-ig nem került sor. Addig is több jogszabály bővítette a kamara tevékenységi körét, növelte jelentőségét. Az I. világháború előtt a kamara sokoldalúan ellátta érdekvédelmi tevékenységét: segítette a helyi iparos, kereskedő társadalom állami támogatásokhoz való hozzájutását, széleskörű információszolgáltatást biztosított nyersanyag beszerzéshez, tájékoztatást az alapanyag minőségekről, szállítási feltételekről, közhatósági szállítási pályázatokról, kisipari gépsegély akciókról stb. Nyomtatásban megjelenő éves jelentései a kerület gazdasági viszonyainak átfogó elemzését adták, egyben ajánlásokat, javaslatokat tartalmaztak a minisztérium felé a további fejlesztésekre, támogatásokra vonatkozóan. A kamara hatósági feladatai az évek során egyre szaporodtak. A védjegyek lajtromozása már az alaptörvényben meghatározott feladata volt a hivatalnak, de jelentős szerepet játszott a XIX. század végén az ipartestületek 10
