A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

másodpéldányokból kitűnik, hogy a település-bontásban közölt adatok 1945. december 31-ei állapotot mutatnak, ezért különleges a várostörténeti értékük is. (A történeti feldolgozásokban 1945. január 1-től csak Nagy-Miskolc adatai szerepelnek, tehát minden adat „ömlesztve” jelenik meg, eltüntetve a településekre utaló konkrét és önálló adatokat.) A statisztika szerint Miskolc lakossága 1945 végén 77.362 fő volt. (Ez az 1941. évi állapotot mutatja, valóságtartalma kétségbevonható.) Az iparosok száma 2.780 fő, a segédeké 2.820 fő, a tanoncoké 309 fő volt. A kis- és kézműipari munkások száma eszerint Miskolc összlakosságának 7,5%-át jelentette, ennyien tartoztak az ipartestület irányítása alá. Diósgyőrnek 26 538 főnyi lakosából az iparosok, segédek és tanoncok számát 500 főben határozták meg. Hejőcsabának 5 036 főnyi lakosa volt, az ipartestületi tagok száma pedig 91 fő. Tapolca lakossága nem érte el a félezer főt (497), az iparosok száma pedig 38 volt. Az 1945. évi összevonás így Nagy-Miskolcból 109 433 fő lakosú várost „csinált”, szemben az 1944. december végi Miskolccal, ahol az alispán által elrendelt összeírás 43 428 főnyi lakost talált.36 Nem biztos, hogy ezek az adatok motiválták a kamara vezetését, amikor megfogalmazták végleges álláspontjukat. Eszerint „a magunk részéről az összes kérdésben érvényesülő kereskedelmi és ipari szempontokra tekintettel, feltétlenül helyesnek és szükségesnek tartjuk Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egységének további fenntartását (!!), illetve véglegesítését. Kérjük tehát főispán urat, továbbá Miskolc thj. város törvényhatósági bizottságát, hogy a mai tényleges helyzet további fenntartását a maga részéről minden erővel biztosítsa.”37

1946. december 29-én a Kereskedelmi és Iparkamara adott otthont az utolsónak vélt ügyzáró tanácskozásnak. Ezen a minisztérium, a megye, a város képviselői mellett az érintett ipartestületek képviselői is résztvettek. Miskolc polgármestere, Gálffy Imre már felvetette, hogy megoldódna az ipartestületek problémája, legalábbis a testületi autonómia nem szenvedne csorbát, ha egyidejűleg Miskolc közigazgatási kerületekre tagolása is megtörténne. A 100 000 lakosú város már megkívánja a közigazgatási struktúra átszervezését is. Igaz János kamarai titkár azt a valós tényt hangoztatta, hogy a három település nemcsak határos egymással, hanem gazdasági, kulturális vonatkozásokban is egységet alkot. Ennek nyilvánvalósága ellenére is országos politikai elképzelés valósul meg a két jelentős lélekszámú település Miskolchoz csatolásával. Ezért tűnt mindenki számára meglepőnek, hogy a minisztérium képviselője két hónap haladékot adott mindenkinek végleges döntése meghozatalához.38

36 Dobrossy I. 1994. 258-260.

37 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.57.547/1945.

38 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 9.417/1947.

107