Trefort Ágoston önéletleírása (Sátoraljaújhely, 1991

ták. A tanítót Lukászynak hívták, aki igazi lovassági őrmester, egy félőrült valaki volt, mélyen belemerülve az italozásba. Igazi örömmel verte és terrorizálta a gyerekeket. A tanulás az egyes szabályok és a deklinációk könyvnélküli bemagolásából állt. A latin nyelvben ennek ellenére előmenetelt tanúsítottam, mivel apám gyakran beszélt velem latinul, s így sok szót és beszédfordulatot megtanított nekem. November 24-én léptem a harmadik osztályba, ami megfelelt a gimnázium első grammatikai osztályának. A tanító alacsonynövésű ember volt, aki a gyerekekkel meglehetősen jól bánt. Mivel úgy találták, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy a szülői házat elhagyjam, a harmadik osztályt a következő évben újfent megismételtették velem. Hogy a tananyagot úgy fújtam, mint a „Miatyánkot", magától értetődött. Életemnek ebben a szakaszában az anyám iránt való szeretetem és a tőle való függésem egyre jobban elmélyült, míg apámtól mind jobban elidegenedtem. Anyám mélyen érző, s a szó legjobb értelmében vett jámbor nő volt, kinek példájára bennem is kifejlődtek a jámbor érzelmek.