Trefort Ágoston önéletleírása (Sátoraljaújhely, 1991

A templom számomra szent hely volt, s imádságaim bensőségesek voltak. Ennek ellenére, s a gyakori lelki felbuzdulások dacára, amikben az atyai házban oly sokszor volt részem, igazi szembenállással viseltettem élethelyzetemmel szemben, s ahhoz, hogy felmérgesítsenek, elég volt annyit mondani, hogy lelki emberré kell válnom. Az egyetlenegy, ami nehézzé tette a gyermekkoromat, az a túlzott féltés volt, amivel vigyáztak rám, egyébként jól ment a sorom. Mindig jólétben éltünk, volt elég barátom is. Nyáron kirándulni jártunk; egyszer Ránkra mentünk fürdőzni, párszor anyámmal Kassára, egyszer apámmal Eperjesre utaztam, ahol meglátogattuk a nővérét. Név- és születésnapokra, Mikulásra és Karácsonyra mindig látogatóba jártunk, ahol állandóan ajándékokat kaptam. A homonnaiak közül sokan jártak ki a szabadba madarat fogni, és Király unokafivérem, illetve Ignác huga is itt volt, mindezek sok örömet okoztak nekem. A szülői házban való tartózkodásom utolsó évében nagy segítségemre volt Csák János, anyai ágon másodfokú unokafivérem, egy