Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)
II. Fejezet. Régészetileg kutatott váraink jegyzéke
IL Fejezet RÉGÉSZETILEG KUTATOTT VÁRAINK JEGYZÉKE Az egyenetlen ütemű feldolgozások szükségessé teszik a várásatások számbavételét. Kiindulópontunk a Gerő László által szerkesztett tanulmánykötet, továbbá a Régészeti Füzetekben közzétett ásatási jelentések anyaga 1964-1984 között. Az adatok és a feldolgozások alapján először számbavesszük, hogy milyen védőművek épültek a XVI. század folyamán. 1. BABÓCSA mezővárosban a Marczali család építtetett várat, amit első alkalommal 1439-ben említettek. 45 Öröklés útján lett 1488-tól az ecsedi Báthoriaké, akik itt az ecsedi központjukhoz mérhető uradalmi székhelyet rendeztek be. A Rinya folyó ingoványában épült várat a XVI. század elején korszerűsítették: négyszög alaprajzú falának sarkain óolasz bástyákat építettek. Falai előtt kettős palánkot telepítettek, közé földet döngöltek az ágyútűz ellen. 46 A várhoz háromszög alaprajzú, palánk elővárat építettek. Bejáratát két kaputorony fogta közre, amelyek agyagból, paticsból és zöldmázas téglából épültek, és feltehetően a XVII. század végén pusztultak el. Az elővár területén feltártak egy tégla épületet. Kísérő leletanyaga XV-XVI. századi kerámia, kályhaszemek, üvegtöredékek, bronztű, koporsószegek együtteséből álltak. 47 A község területén végzett temető ásatásakor talált, 1584-ben vert ezüstpénz nyújtott támpontot a keltezéshez. 48 Babócsa 1526 után, Szigetvár előterében, a kisebb jelentőségű várak közé tartozott. Őrsége biztosította a nagyobb vár megközelítési útvonalait, zavarta a budai vár utánpótlását. Tojgun budai pasa 1555-ben vette ostrom alá, és kényszerítette ki a vár átadását. 49 A következő évben foglalták vissza Nádasdy Tamás nádor csapatai. Ezután magyar kézen maradt. 50 1600-ban a Kanizsa ellen vonuló oszmán csapatok elővédje két napi ostrommal bevette Babócsát. 51 A XVII. század végi felszabadító harcok folyamán a vár leégett. 1970től kezdve több terepbejárást folytattak. 52 Régészeti feltárása 1978-1980 között folyt, és részeredményekre vezetett. 2. BÉKÉS város északi részén, a holt Kettős-Körös nyugati partján lévő, "Kastélyzug" nevű területen régóta feltételezik törökkori palánkvár lelőhelyét, összefüggésben a Maróthy-család XV. századi - a helynek nevet adó -, már eltűnt kastélyával. 53 1975-ben szondázó ásatás révén sikerült rátalálni a kettős cölöpsorból álló palánk egy részletére, és a kísérő leletek - XVI. századi mázas edénytöredékek, kályhaszemek stb. - igazolták a korábbi feltételezést. 54 Az 1980-ig folytatódó ásatások elősegítették a lényeges építéstörténeti adatok tisztázását. Ezek szerint a kastélyt a törökök körülvették kettős cölöpsoros palánkkal, ezen túl kettős, délnyugat felől hármas vizesárokkal. A palánk belsejében feltárt téglaomladék és más leletek valószínűsítették a Maróthy-kastély lelőhelyét. 55 Az erődítmény területén egységes pusztulási réteget figyeltek meg, amelyet a leletanyag alapján a XVI. század második felére kelteztek. 56 Amennyire tisztázottnak tekinthető a palánkvár szerkezete, annyira bizonytalan az időhatárok megállapítása. 1551., 1555. évi érmek alapján Gerelyes Ibolya a palánk építését a fenti évek és 1584 (az első török forrásadat) közé teszi. 57 Fodor Pál, isztambuli levéltári adatok alapján, 1571 nyarára véli a temesvári vilajet összes váraira kiterjedő felújítási munkálatok kezdetét. 58 Feltehetően ez a tényleges időpont, hiszen a békési palánk a temesvári vilajet gyulai szandzsákjához tartozott. Zsoldjegyzéke alapján 1590-91-ben 238 főnyi őrség állomásozott benne, közöttük egy müezzin is, tehát feltételezhető egy kis dzsámi léte is. 1595-ben a gyulai szandzsákbég - tekintettel egy nagyszabású ellenséges hadjáratra - leromboltatta Békés és Szarvas palánkjait, amelyek utóbb valóban keresztény kézre jutottak 59 Gerelyes Ibolya szerint kizárható, hogy újjáépítették volna a palánkot, azonban nem tudja megmagyarázni, hogyan kellene értelmezni ebben az esetben azt az adatot, hogy az 1626. évi zsoldjegyzék Békésen 45 főnyi őrséget ad meg. 60 Az ásatás történetéhez tartozik még a nagymennyiségű állatcsont lelet, amelynek alapján következtetni lehet az oszmán helyőrség bizonyos étkezési és állattartási szokásaira. 61 3. BOLDOGKŐ hegyivára a XIII. század második felében épült. Lakótornyához a XIV. században palotát csatlakoztattak, a hegytető északi oldalán háromszögű tornyot emeltek. A magánkézben lévő várat a XV. században tovább építették dél felé: szabálytalan alaprajzú tornyot, az alsó szinten pedig palánkfalat emeltek. Még ugyanebben a században alakították ki az alsó udvart szegélyező nyugati, pártázatos védőfalat, félkörös kaputoronnyal. Egyidejűleg a déli torony alsó szintjén négyszögletű bástyát képeztek ki, az alsó udvar, illetve most már falszoros védelmére. A XVI. században ezt a bástyát falakkal megosztották, a lakótorony keleti oldalához faboronás alapozású bástyát építettek. A várhegy déli nyúlványán őrhely volt,
