Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
V. Sándorfi György: Középkori és újkori erődítmények (összefoglalás)
Ónodot ki kell építeni, és megfelelő létszámú katonasággal kell ellátni. A vár azonban a század végére elvesztette hadi jelentőségét. Utolsó történelmi szereplésére 1707. május 1-én került volna sor. II. Rákóczi Ferenc ide hívta össze ugyanis az országgyűlést, amelyet azonban az árvíz miatt május 24-én nem a várban vagy városban -, hanem az Ónod közelében lévő Köröm falu melletti mezőn kezdtek meg a rendek. A tanácskozás (ónodi országgyűlés) közismert eredménye a Habsburg-ház trónfosztása volt. A XIX. század közepén a vár az Erdődyek raktára, ekkor tehát a belsejében lévő épületek még viszonylagos épségben lehettek. 1986-ban, az ásatások megkezdése előtt, a belső épületek helyét füves dombok borították. Jelen sorok írásakor a körítőfalak és a sarokbástyák restaurálása, valamint a belső terület régészeti feltárása folyik. Szendrő alsóvára a XVI. század első felében még a Bebek család birtokában van. 1538-ban János király új adománylevelében Bebek Ferenc gömöri főispánt megerősítette Szendrő birtokában. Az alsó vár, majd a később felépülő, új olasz bástyákkal védett felső vár birtokosai gyakran változtak a XVII. század folyamán. A várat 1707-ben II. Rákóczi Ferenc parancsára rombolják le. 805 Ónodnak és Szendrőnek különleges szerep jutott a Thököly-féle hadsereg kialakulásában. 1671-ben az uralkodó közel nyolcezer magyar végvári vitéz elbocsátásáról rendelkezett. 1682 végén Thököly seregében több mint hatezer volt végvári lovas és gyalogos található. 806 Ezeknek a harcosoknak egy része a volt ónodi és szendrői végekről került Thököly seregébe. Thököly kemény vezetési módszere mindenekelőtt a volt végbeli katonák között szerzett az új fővezérnek tekintélyt. Bennük erősebben élt a szolgálat fegyelme, s később ők váltak a kuruc hadsereg elit alakulataivá. 807 A diósgyőri vár és uradalom a XVI. században magánosok kezére jutott, akik a várat részben elhanyagolták, s csak az ahhoz tartozó birtokokból akartak minél több hasznot kisajtolni, a vár birtokosai itt is sűrűn váltakoztak az évszázad folyamán. II. Rákóczi Ferenc kurucai 1704-ben foglalták el Diósgyőrt, majd az a szabadságharc bukása után a császári kamara tulajdonába került. 808 Ezután a vár pusztulásnak indult, köveit építkezéshez a lakosság hordta el. Az 1953-ban megindult feltárások óta a vár, illetve egyes rendbehozott helyiségei múzeum céljára szolgálnak. A kuruckor végével tehát váraink eltűnnek, egykori helyüket csupán romjaik és árkaik jelzik. Legtovább a már Anonymus által is említett Diósgyőr szerepelt a történelemben. Egyikük-másikuk (Diósgyőr, Ónod) a régészek munkája nyomán lassan újra éled, hogy mint múzeum, vagy emlékhely szolgáljon a jelenkor és a jövő számára. A törökökkel való hosszú és állandó harc más igényeket támasztott a várakkal szemben, mint a korábbi időszakok. Mint láttuk, a XIV-XV. században a váraknak a birtokközpont volt az elsődleges szerepük, s királyi (Diósgyőr, s feltehetően Gerennavár), vagy főúri (ónod, Csorbakő, Szendrő) lakóhelyként szolgáltak. Ennek megfelelően ebben a korszakban a várak építésénél, vagy bővítésénél, elsősorban az esztétikai szempontok uralkodtak, a védelmi szempontok kissé háttérbe szorultak. Nem véletlen, hogy a rosszul védhető Diósgyőr ekkor éh fénykorát, s az épülő Ónodot sem a legjobban védhető helyre telepítették. Ha a török-korban szereplő várainkat vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy a kimondottan jó védhetőség itt sem válik szemponttá, változatlanul a vár környezetéhez való kötődése az elsődleges, még akár a védhetőség rovására is. Felteszem, hogy a várak közelében elvezető utak ellenőrzésének lehetősége is szerepet játszott abban, hogy melyek őrizték meg szerepüket. Nem véletlen, hogy az egyébként jól védhető Dédes várát sem a törökök, sem a magyarok nem hozták rendbe, hiszen abból nehezen lehetett volna a környéket hathatósan ellenőrizni. Hasonló jelenséget figyeltünk meg Nógrád megyében is, ahol a bevett és lerombolt Drégely várát nem újították fel, hanem helyette a sokkal rosszabbul védhető Drégelypalánkot építették meg, mivel az sokkal szorosabb kapcsolatban volt környezetével. 809 Diósgyőr, Ónod, Szendrő és Cserépvár fekvése kielégítette a kor ilyen irányú követelményét; s ezzel magyarázható az, hogy az egész hódoltság idején használatban voltak. Alapvető változás következett be azonban a várak erődítésének módjában, valamint a várakban elhelyezett védősereg tekintetében. 8 l° A korábbi magas és viszonylag vékony várfalak a tüzérség kifejlődésével korszerűtlenné váltak, nem adtak lehetőséget az ágyúk elhelyezésére. A vékony falakat az ágyúgolyó könnyen szétrombolta, a magas tornyok pedig könnyű célponttá válva, ledőlésükkel csak a védőket veszélyeztették. Míg korábban a várfalakon kézitusa folyt, és elég volt, ha a harcosok egymás mellett álltak, addig az ágyúk maguk is sok helyet foglaltak el, és a kiszolgálásukhoz szükséges személyzet és lőszer számára is további 805 Borovszky S. 1908. 806 Nagy L. 1983. 42. 807 Benczédi L. 1983.12. 808 Szendrei J. 1927. 809 Nováki Gy-Sándorfi Gy-Miklós Zs. 1979.100. 810 A téma részletes feldolgozását lásd: Takáts S. 1915.
