Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
V. Sándorfi György: Középkori és újkori erődítmények (összefoglalás)
helyre volt szükség. Kialakultak a külsőtornyos és a bástyás várakon s a támadás és védekezés zöme a vár sarkaira tevődött át. A korábbi kőfalakat földfeltöltéssel erősítették meg, s részben a szükség, de a praktikum is kialakította a fa-föld szerkezetű védőművek építésének a gyakorlatát.812 Ónod várában az ásatások megkezdése előtti felmérés jól mutatja, hogy a falak mögé, a lerombolt korábbi építmények tetejére földet töltöttek, hogy a bástyák mellett az összekötő falak (kötőgátak) mentén is ágyúállásokat tudjanak elhelyezni. A sarokbástyákban - az ágyúállások mellett és alatt - a létszám és lőszer elhelyezésére kazamatákat létesítettek. A vár keleti és déli oldalain a körülvevő árok külső szélén szintén földfeltöltést hoztak létre, amely mögött a vár szinte megbújt a tüzérség támadása elől. Diósgyőrben a XVI. század első felében épült az ötszögű bástya és a rondella, amelyekhez már a korábbi épületek reneszánsz faragványait is felhasználták. Ónodhoz hasonlóan, nagy feltöltéseket építettek.813 Szendrőn ekkoriban épülhettek a felsővár sarkaira a bástyák, ó-olasz és új-olasz formában. 8 ! 4 A diósgyőri bástyában talált reneszánsz faragványok, valamint a földfeltöltéssel eltakart ónodi palotarészek egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az esztétikai szempontok teljesen megszűntek, és a védelem követelményei kerültek előtérbe. A megnövekedett létszám és a lovasság várakba való befogadása nagyobb helyet igényelt, ezért a várak közvetlen közelében sok helyen kialakították az ún. huszárvárat, amely egy egyszerűbb fa-föld védőművel volt körbevéve, de azért szorosan a várhoz tartozott. Borsod megyei várainknál üyen huszárvárat nem ismerünk, de a szendrői felsővár alatt lévő, szintén erődített város, - és magának a felsővárnak a külső része is -, Ónodon pedig az ugyancsak erődített város biztosan ezt a célt szolgálta. Cserépvár esetében többször hallottunk a vár palánkjáról. Ennek nyomát azonosítani már nem tudtuk. A vár tövében nagyméretű gabonásvermek vannak. Kizárhatjuk, hogy a fontos vermek a vár védőművén kívül lettek volna. Az emh'tett palánk tehát körbefogta a várat, mintegy külső, akár huszárvárként. A végvárvonal mentén a hódoltság egész időszakában állandó volt a létbizonytalanság. Hiába kötöttek átmeneti időre békét az uralkodók, a végeken élők állandó veszélynek voltak kitéve. Hol a portyázó török, hol a német zsoldosok, hol a rosszul fizetett végvári vitézek fosztogatták a környéket. A várak mellett tehát más, védelmet szolgáló létesítmények is épültek. Szendrő városát, mint a várról szóló leírásban olvashattuk, külön várként említik a források, sőt mellette még egy harmadik várról is beszélnek. Terepbejárásunk során ezeknek az erődítményeknek a nyomát már csak részben tudtuk azonosítani. A terepalakulatok és egykorú ábrázolások alapján sejthető, hogy a leírásokban említett várak nagyjából hogyan helyezkedhettek el. ónod esetében hasonló a helyzet. A vártól elindulva csak igen rövid szakaszon lehet követni az egykori palánk nyomát, a többi részt a mai helységen belül a leggondosabb keresés mellett sem tudtuk azonosítani. Az évszázadokon át folytatott kertművelés a felszíni nyomokat teljesen eltüntette. Miskolcnak a XVT. század elején megjelenő palánkjáról igen sokat tudunk. Megkíséreltük ugyan, hogy Nyiry D. rekonstrukciója alapján az egykori palánk vonalát egy mai térképre berajzoljuk, de megnyugtató módon nem tudtuk azt megszerkeszteni. Mint már emh'tettem, részben a szükség, részben a praktikum alakította ki a védőművek fa-föld szerkezetű építési gyakorlatát. Előnye volt, hogy gyorsan és olcsón lehetett építeni, és az ágyúgolyó nem zúzta azt szét. Hátránya viszont, hogy gyorsan tönkrement, és könnyen fel lehetett gyújtani. Azt országban három földerődítési mód terjedt el: A latorkert karóból, vagy csak egy sor cölöpből vont kerítés volt. A palánk, két sor levert, vagy leásott gerenda, amelyeket fűzfavesszővel fontak össze, és nedvesen döngölt földdel töltöttek meg; a felgyújtás ellen kívülről sárral tapasztották be. A róttpalánk volt a legerősebb kerítésfajta; egymás mellé sűrűn levert gerendákból állt, vaskapcsokkal összekapcsolva, fakötésekkel egymásba róva. Általában ezen a módon épültek a bástyák.815 A leírásokból annyi mindenesetre kitűnik, hogy a fenti palánkok (Szendrő, Ónod, Miskolc) nagy valószínűséggel a leírt erődítési módok valamelyikével épültek. A vidéki nemesi udvarházakat is hasonló módon erősítették meg. Forrásaink számos esetről tudnak, amikor a megyében élő nemesség palánkkal vette körbe házait. Alsózsolcán a Bánfalvi Bárius család alakíttatja át így udvarházát „kastéllyá". A Geszti családnak is volt Borsodgeszten 1574-ben egy kastélya. 8 ! 6 Ellenőrizhetetlen források szerint az edelényi kastély helyén is állhatott a XVII. század elején egy kis palánk, amelyet a Bódva vize védett. 8 !? Hangácson több kastély is volt, amelyeket részben a források, részben a 811 Gerő L. 1968. 22., 26. 812 Szántó L 1980. 28. 813 Sz. Czeglédy 1.1966.106. 814 Gerő L. 1968. 30. 815 Gero L. 1968. 29. 816 Borovszky S. 1909. 89. 817 Hivatkozás nélkül közlik: Luppa P. 1861. 208. és Dénes Gy. 1975. 382.
