Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
V. Sándorfi György: Középkori és újkori erődítmények (összefoglalás)
dombon felépült Újvárba, amelynek alapfalait az 1963. évi ásatás hozta felszínre, a ma ismert szabályos alaprajzú, négysaroktornyos vár alatt. 775 Az ovális alaprajzú kővár 0,2 ha belső, 0,4 ha külső, összesen 0,6 ha beépített területtel rendelkezett. Nagytengelye 50 m, kistengelye 35 m volt; 1,5 m vastag fal fogta körbe. Az északi oldalon lévő kapuhoz hosszú fahíd, majd ettől ívesen tört 45 m hosszú falszoros vezetett. A délnyugati végén állott torony félköríves volt. A feltáró régész az egykori öregtornyot az átellenes végén feltételezi, az ott talált hatalmas kőalapokból következtetve. 776 Feltevését nincs okom kétségbe vonni, de a délnyugati kerek torony mérete, amelynek a közölt alaprajz szerint belső átmérője kb. 4 m, külső átmérője kb. 8,5 m - megengedi annak feltételezését is, hogy azt, a kora Árpád-korban szokásos, kisméretű lakótoronynak tekintsük. A belső várat sokszögű külső vár övezte. 1316-ban István nádor fiai részt vettek a Kopasz nádor vezette lázadásban. A felkelés elbukott, résztvevőit fej- és jószágvesztésre ítélték. A diósgyőri vár 1316-től 1319-ig Debreceni Dózsa erdélyi vajdáé, de 1340 előtt már királynéi várnak mondják. 777 Fénykora Nagy Lajos idejében kezdődik, aki a várhoz csatolta Miskolcot és az éleskői várhoz tartozó birtokot is. A XIII. századi vár anyagából, és nagyon kis részben annak alapfalait is befoglalva épült fel a ma ismert négyzetes alaprajzú négytornyos vár. Ehhez a várhoz keletről kőpilléres fahíd vezetett, majd pedig keskeny falszoros az északi oldalon lévő bejárathoz. 778 A vár lovagterme (13x25 m) a közép-európai várépítészet jelentős alkotása volt. A négyszög alakú építmény 600 négyzetméteres udvart zárt körül, amelynek egyik sarkában 2 m átmérőjű, 28 m mély, sziklába vájt kút volt. A várat 25 m széles, 4 m mély vizesárok vette körbe, amelynek külső oldalát is kifalazták; a vizesárkon kívül kőkert, virágoskert és vadaskert volt. A pompás vár, amelyet Nagy Lajos magyar-lengyel birodalmának közös „központjaként" hozott létre, mindössze egy évtizedig teljesítette feladatát. A nagy király halála után az uralkodói székhely ismét Budára és Visegrádra került. 779 A XIV. század közepén jelenik meg először az oklevelekben Szendrő vára. 1360-ban szerepel várnagya, Sándor fia János királynéi ajtónállómester, aki egyben gimesi várnagy is. 1370-ben már a pelsőci Bebekek birtokában van, s a családé a XIV. században is. 780 Azt, hogy építése mikor kezdődhetett, nem tudjuk. Az adatok az alsó várra vonatkoznak, amely még a XVII. században is fennállt, de napjainkra már alig értelmezhető csekély nyomait találjuk. A szilvásváradi Gerennavárról korábban már volt szó. Oklevél nem említi, korhatározó leletet a helyszínen nem találtunk. Alaprajza a „Nagy Lajos-kori vadászkastély-hagyományt teszi valószínűvé. ZSIGMOND KORA (XV. század első fele) Károly és Nagy Lajos határozott és következetesen végrehajtott politikája eredményeként a XIV. század folyamán kiépült a királyi várak rendszere. A váruradalmak jelentősége nem csupán gazdasági, hanem katonai - de legfőképpen politikai volt. A királyi várakat nagyobb területi egységekbe szervezték, és a király egyegy tisztségviselője általában több vár fölött is rendelkezett. A központi hatalmat mindenütt a megye, ill. az uradalom élén álló ispán képviselte, aki egyben a megye határain belül eső királyi várak élén is állt. Ha a megyében csak egy vár volt a királyé, akkor annak élén mindig az ispán állt. Ha több vár volt a megyében, akkor előfordult, hogy nem közvetlenül az ispán állt minden királyi vár élén, hanem tőle független királyi várnagy. A XIV. század végére csaknem kizárólag a megyeszervezet adja meg a királyi várak igazgatásának keretét, ezen keresztül biztosítva a központi hatalomnak, a királynak az ország feletti ellenőrzést. A királyi birtokrendszernek így alapvető szervezeti eleme lett a vár. A várak megoszlása a király és az arisztokrácia között jelzi tehát a kettő politikai és gazdasági viszonyát. A várak mindenekelőtt a hatalmat képviselték. A központi hatalom azonban nem közvetlenül a királyi várakra, általában nem is az egyes ispánságokra támaszkodva irányított, hanem az ezekből kialakított nagyobb területi egységek irányításán és ellenőrzésén keresztül hajtották végre a központi akaratot. Ezek a területi egységek nem voltak állandóak, sokszor az adott helyi érdekeknek megfelelően változtak. 78 ! n:> Czeglédy 1.1975. 126-127. 776 Czeglédy 1.1975.130. A lakótornyokkal kapcsolatban lásd: Parádi N. 1982/a. 25. 777 Györffy Gy. 1966. 774-775. 778 Sz. Czeglédy 1.1966.106. 779 Czeglédy 1.1975.132-133. 780 Fügedi E. 1977.197. 781 Engel P. 1977.13 - 21.
