Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
IV. Nováki Gyula: Őskori erődítmények (összefoglalás)
kanyartól északkeletre a Felső-Tiszáig, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál élt. 660 Erre a területre esik Borsod vármegye is, ahol tehát e két törzs jelenlétével számolhatunk. Egyik központjukat feltétlenül Miskolc - Bükkszentlászló - Nagysáncban kell látnunk. Egyrészt erre mutatnak a gazdag leletek, a sok előkerült kelta pénz, másrészt távoli környéken nem ismerünk hasonló nagy és főleg erődített telepet ebből a korszakból. Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdag a kelta leletekben, de ezek között a III. század még nincs képviselve, csak a II. századtól az I. század közepéig tartó időszak.66l A leletek alapján a Nagysánc környékén a síkság irányába, vele párhuzamosan sűrű kelta lakosság élt. Nagyobb telepet legközelebb északkeletre, Zemplén (Zemplín) község területén ismerünk, amelynek egy részét, egy kiugró sziklafokot, a kelták kővel erősített sánccal védtek (később a X. századi magyarság ugyanide építette sáncvárát). Ennek környéke ugyancsak gazdag a késő kelta leletekben/^ 2 A kelták Magyarországon csak a II. század vége és az I. század közepe között építették ki erődített telepeiket, addig nyílt helyeken laktak. Mint a késő bronzkoriaknál, itt is felmerülhet annak a lehetősége, hogy az egyes törzsek egymás ellen (is) emeltek erődítéseket. A történészek mégis elsősorban két eseményre gondolnak ezzel kapcsolatban, mint amelyek kiválthatták ezek kialakítását. Az egyik a germán kimberek támadása, akik i. e. 114-ben vonultak végig a Kárpát-medencén, bár a mi vidékünket közvetlenül nem érintették. A másik, inkább szóba kerülhető ok a dákok támadása volt. A kelták az Erdélyben uralkodó dákoktól a Tisza középső és felső folyása mentén területeket hódítottak el. Ez váltotta ki a dákok támadását az i. e. I. század közepén, Boirebistas vezetésével. Legyőzték a legerősebb törzset, a bojuszokat, majd az Alföld északi vidékének kelta lakossága ellen fordultak. Legkésőbb ekkor, a dák veszély hírére megerősítették a Nagysánc telepét is. Borsod megye kelta lakossága ugyanazt tette, mint számos más, távoli területek kelta népe, nevezetesen egy késő bronzkori földvár helyén rendezkedtek be védelemre, kijavítván az évszázadok óta elhagyottan álló, szétomlott sáncokat. Európa-szerte lehet erre példákat találni, talán elég néhányat a Dunántúl területéről említeni, ahol részben késő bronzkori, részben kora vaskori földvárak maradványait használták fel, pl. Pécs-Jakabhegy, Regöly-Sánc, Nagyberki-Szálacska, Velem-Szent Vid-hegy, Sopron - Várhely. A dákok elfoglalták Borsod vármegye területét is. Ezzel a kelták uralma és vele együtt a Nagysánc erődített telepe megszűnt létezni. Maga a kelta kori lakosság tovább élt, de a következő évszázadokból származó régészeti leletanyag tanúsága szerint erős dák hatás alá kerültek. A Nagysánc elnéptelenedésével az i. e. I. század közepe táján végeszakadt Borsod vármegye területén az őskori várak, erődített telepek láncolata. Kerek ezer év szünet következett a várak építése terén. A Pannoniára (Dunántúl) és Daciára (Erdély) kiterjedő római uralommal párhuzamos időszakban, majd a népvándorlás korának évszázadaiban különböző népek váltották egymást Északkelet-Magyarországon is, de erődített telepet, várat egyik sem hagyott hátra. A honfoglaló magyarság megjelenésével, a X. században veszi kezdetét a várak egy új, az előzőknél talán még gazdagabb korszaka. 000 A kelták történetére vonatkozóan a továbbiakban is lásd: K. Végh K. 1969.; Szabó M. 1971.; MócsyA. 1984. 661 K. Végh. K. 1969. 662 Benadik, B. 1965.
