Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
V. Sándorfi György: Középkori és újkori erődítmények (összefoglalás)
Sándorfi György KÖZÉPKORI ÉS ÚJKORI ERŐDÍTMÉNYEK (Összefoglalás) Nem könnyű feladat várainkat elhelyezni a megye történetében. A más területeken végzett vártopográfiai munkákhoz hasonlóan, itt is rossz az arány az oklevelekben, - vagy más történeti forrásokban - szereplő várak száma, valamint azok száma között, amelyekre vonatkozóan nem rendelkezünk semmiféle írott adattal.663 Szakszerű régészeti feltárások sem folytak olyan számban, amely megkönnyíthetné az értékelést. Munkánk során - most figyelmen kívül hagyva a török korban megerősített udvarházakat és kastélyokat harminckilenc olyan erődített helyet találtunk, amelyeket a középkorba soroltunk. Ebből háromnak (Ózd-Vasvár, Sajóvámos, Szalonna) már csak írásos említését ismerjük, a terepen az egykori építményt azonosítani már nem tudtuk. Hármat Anonymus (Edelény-Borsod, Miskolc-Diósgyőr, Sály-Örsúr vára), hármat pedig Bonfini (Sajógalgóc - Vár, Sajónémeti-Várhegy, Vadna-Vár) említ elsőként. Ötöt (Cserépváralja-Cserépvár, Sajóvelezd-Vártető, Szendrő-Vár, Szilvásvárad-Éleskő, Szuhogy-Csorbakő) úgy említenek az oklevelek, mint már fennálló várat, és csupán kettő (Dédestapolcsány-Dédeskő, Ónod-Vár) építéséről és annak idejéről szól oklevél oly szöveggel, amelyből egyértelműen kitűnik a vár pontos építési ideje is. Három várat (Kazincbarcika-Várdomb, Sály-Latorvár, Tibolddaróc - Kácsi-vár) az ásatás eredménye alapján, két várat (Miskolc-Várdomb, Szendrőlád-Vár) az előkerült leletek alapján, tizennyolcat (Arló-Várhegy, Bükkábrány-Temető, Borsodivánka-Nagyhalom, Cserépfalu - Odorvár, Kisgyőr-Alsó - Kecskevár, Kisgyőr - Halomvár, Kisgyőr-Majorvár, Meszes - Várhegy, Miskolc-Leányvár, Rakaca-Templom erőd, Sajóivánka-Vár, Sajómercse-Vár, Sajószentpéter-Korcsolyás, Sály-Léleklyuktető, Szihalom-Árpád-vár, Szilvásvárad-Gerennavár, Uppony-Dedevár, Uppony-Földvár) pedig csak típusa alapján tudtunk a középkori várak közé sorolni. Egy olyan várunk van (Miskolc-Diósgyőr) ahol az írott források mellett befejezett és feldolgozott ásatási eredménnyel rendelkezünk, és három olyan (Edelény-Borsod, Ónod-Vár, Sály-Örsúrvára), amelyeknél az írott források mellett folyó vagy jelenleg szünetelő ásatás, még fel nem dolgozott részeredményeit ismerj ük .664 Az általunk ismertetett várak közül egynél (Borsodnádasd - Vajdavár) nem tudtuk eldönteni, hogy őskori, vagy középkori-e. Mérete és alakja alapján ez is, az is lehetne. Az elmosódott sáncárok inkább őskori jellegű, a leletszegénység (egyetlen kerámiadarabot sem találtunk) azonban inkább középkori eredetre utal, mert az őskori várak általában „ontják" a cserepeket. Mint az a fenti felsorolásból kitűnik, sok esetben nem állnak rendelkezésünkre konkrét történelmi adatok, vagy jól értékelhető régészeti eredmények,665 így szükségszerűen arra kell szorítkoznom, hogy a történelmi körülmények vizsgálatát és a vár tipológiai jellemzőit hívjam segítségül a vár lehetséges építési idejének a megállapításához. Az előbbiek magyarázzák azt, hogy - különösen a korai időszakban - csak igen tág időhatárok között tudok állást foglalni a várak létrejöttének kérdésében, és megállapításaimat még így is csak tendencia jellegűnek ítélem. Nem zárható ki az, hogy a besorolt várak egyike-másikáról később kiderülhet, miszerint nem a valószínűsített időszakban keletkezett. Meggyőződésem azonban, hogy a magyarországi várépítés egységes folyamat, amely a honfoglalással kezdődött el, és gyakorlatilag a kuruc korszak végével fejeződött be. Természetes, hogy a várépítőket és a várak birtokosait korszakonként más-más célok vezérelték, s ennek következtében, mint látni fogjuk, a várak feladata, mérete, elhelyezkedése és formája koronként változik. 1 663 Nováki Gy-Sándorfi Gy.-Miklós Zs. 1979.; Miklós Zs. 1982.; Dénes J. 1985. 664 Örsúr vára ásatása (Gádor J.) szünetel. Folyamatban van Ónod várának (Révész L.) és a borsodi várnak feltárása (L. Wolf M. és Nováki Gy.). Sajnos a középkori kerámiákkal való datálás, az egyes kerámiatípusok hosszú élete miatt, meglehetősen bizonytalan. így lehetséges az, hogy a kerámiatípust az ásató régész - a kerámia életének időhatárain belül - éppen annak az időpontnak az igazolására használja fel, amely időpontot már értékelő munkája kezdetén előfeltételezett. Pl. a széles közökkel bekarcolt, csigavonalas díszítésű, világos sárgásfehérre égő agyagfajtából készült kerámia elterjedését Parádi N. a XII. század végére, a XIII. szazad elejére datálja (1963. 223.). Ugyanezt a kerámiát Szabó J. J. a benevári ásatásnál a XIII. század második felére, a XIV. század első felére keltezi (1984. 143.). Feld I. pedig a salgói várban előkerült hasonló kerámiát a XIII. század elejétől a XIV. századig fogadja el (1984. 229.). Ilyen körülmények között egy olyan vitában, hogy egy vár a XI., vagy a XII., illetve a XII -XIII. században épült-e, a kerámiának döntő súlya sajnálatos módon ma még nincsen.
