Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)

IV. Nováki Gyula: Őskori erődítmények (összefoglalás)

vidékekről lehetne még példákat említeni, de ennyi elég ahhoz, hogy a területünkön is feltételezzük e korszak földművelését. Az állattartás jelentőségére a Szilvásvárad-Töröksáncon feltárt állatcsontanyag utal, ahol 91 háziállat mellett vadászott állat alig volt kimutatható. Ugyanakkor viszont Felsőtárkány-Várhegyen az állatcsontok vizsgálata a háziállatok és a vadászott állatok arányát 56,4 : 43,6%-ban állapította meg.657 A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körbeveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak, ellenségeskedésre aligha gondolhatunk közöttük. Ugyanennek a kultúrának egy távolabbi vidékén láthatjuk hasonló, sőt még szorosabb közelségét a földváraknak, éspedig a Börzsöny hegységben, ahol nyilván ugyancsak szövetségben lehettek egymással. A késő bronzkor egy másik kultúrköréből a Bakonyban is találunk földvár-csoportosulást, majd a következő korszakban Sopron mellett. A kutatók véleménye ma még megoszlik, vajon ezek a földvárcsoportok, akár egy kultúrán belül is, egymás ellen, vagy szomszédos, de más kultúrák népei ellen védekeztek-e. Utóbbi esetben Borsod vármegye késő bronzkori népessége a tőle keletre és délkeletre uralkodó gávai kultúra népessége ellen védekezett. Földváraink rejtett, nehezen megközelíthető fekvése és óriási kiterjedése mindenesetre defenzív védekezésre vall, stratégiai, vagy kereskedelmi útvonal biztosítása aligha kerülhet szóba rendeltetésükként. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a Kyjatice-kultúrában a barlangok nagy részét is lakták.658 A Kyjatice-kultúra földvárainak népessége, az eddigi megállapítások szerint, megérte a keleti eredetű „preszkiták" betörését, akik az i.e.. VIII-VII. században leigázták a bronzkori lakosságot. Ettől kezdve beszélhetünk kora vaskorról. A preszkiták hatalmi súlypontja az Alföldön volt („mezőcsáti kultúra") de tőlük északra a Kyjatice-kultúra ekkor még fennállott. Ujabb keleti hullámot jelentett a szkíták megjelenése a VI - V. században. Földváraink azonban ezt az időszakot már valószíműleg nem érték meg, kihaltak, népességük elhagyta őket és alacsonyabban fekvő telepein élt tovább, idővel összeolvadva a szkítákkal.659 A kora vaskor Európa-szerte ismét a nagy földvárak kora, részben a késő bronzkoriakat lakják tovább, részben újakat építenek. Ezek azonban Borsod vármegye területén nincsenek képviselve. A magasan fekvő késő bronzkori erődített telepeink a kora vaskor kezdetekor végleg elnéptelenednek. KELTÁK Az őskori földvárak utolsó nagy korszaka a késő kelták kora volt, i. e. a II —I. században. Területünkön egyetlen erődített telepet ismerünk ezekből a századokból, Miskolc-Bükkszentlászló-Nagysáncot. A késő bronzkori földvárak tárgyalásánál már találkoztunk vele. Elnéptelenedése után 700 - 800 évvel később vették birtokukba a kelták. Akárcsak a késő bronzkoriak, a kelták is az egész hegytetőt lakták, ebben a tekintetben semmi változást nem hoztak. Bár több ízben folyt ásatás ennek területén, az eredmények hiányos dokumentálása, illetve közlésének hiánya miatt erről a korszakról sem tudunk sokat. A sáncról az ásató csak annyit közölt, hogy az legalább két periódusban épült. A telep leletanyagából arra kell következtetnünk, hogy a sánc első periódusa a késő bronzkorból, a második a késő kelta korból származik. A sánc fennmaradt metszetrajza szerint kővel kombinált faszerkezetű volt, alul 60-70 cm magas, kövekből álló résszel. A telep belső területén két késő bronzkori ház maradványai felett egy késő kelta kori ház is kibontakozott. A földvár második periódusának gazdag leletanyaga egységesen a késő kelták idejéből származik. Az itt talált sok kelta pénz közelebbről i. e. 110 és 50 közé datálja a telep korát. A kelták vándorlása az Alpoktól északra eső területekről indult ki. Magyarország nyugati határvidékét a IV. században élték el. A Kárpát-medence keleti felébe csak a III. és II. században jutottak el, különösen Szlovákia déli részén és az Alföld északi szélén volt erőteljes a terjeszkedésük. Az egész Kárpát-medencében a bojuszok alkották a legjelentősebb népességet, ebből szakadt ki a Cotini és az Osi törzs, amely a DunaKemenczei T. 1984.41. Hellebrandt M. 1973.; Kemenczei T. 1984. 41. Kemenczei T. 1975. 335 - 336.1984. 57.; Bona 1.1984.170-171., 175.