Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
II. Középkori és újkori erődítmények leírása
síkon van, tehát felismerte a nagy sáncvárat, de a Latorvárat annak bástyájaként értékelte. Az Anonymusnál olvasható Örsúr várát azonban a közeli kácsi várral azonosította. 42 ! Szendrei J. az első, aki 1892-ben a Latorvár-tető háromszoros sáncát, nagy kiterjedését, az ott található őskori cserepeket és a később épült középkori „őrtornyot" (Latorvár) röviden megemlíti. 422 1900-ban Gálffy I. járt a helyszínen 423 majd a következő évben ásatást is végzett a hegytetőn. Mindössze egynapos kutatásról tudunk, ehhez képest feltűnően sok munkát végeztek, amiről röviden be is számol. A felső sánc északkeleti és nyugati sarka közelében négy helyen végzett kutatást, itt háznyomokat és tűzhelyeket talált. A nyugati saroknál egy dombon (a sáncon?) cölöplyukakat állapított meg, Valamennyi helyen sok őskori cserép került elő. A hegytető közepe táján egy halmot tárt fel, amelyben sok kő volt. 2 m mélyen egy hosszú, lapos kő alatt csontváz került elő, de ugyanitt még további „temérdek csontváz" is napvilágra került, sok koporsószöggel, ezért ezeket már nem is tartotta őskoriaknak. Megállapítása szerint a hegyet már a neolitikumban lakták, magát a sáncot bronzkorinak tartotta, amit később (véleménye szerint a husziták) ismét felhasználtak. A Latorvár falmaradványát azonban templomromnak vélte. 424 Az ásatásról bővebb feljegyzések nem kerültek közlésre, mindenesetre feüsmerte, hogy itt több korszak van képviselve, ha a későbbi kutatások korrigálták is megállapításait. Vele egyidőben Karácsonyi J. az Örsúr nemzetség történetével kapcsolatban már erre a hegyre helyezte az Anonymus által emh'tett Örsúr-várat. 425 Ezután hosszú ideig nem foglalkoztak a lelőhelyekkel csak említésükkel találkozunk több ízben, de inkább csak a kis Latorvárról tudnak. 42 ^ A II. világháború utáni években az irodalom továbbra is csak említi. Györffy Gy. az előző kutatókra hivatkozva, ugyancsak erre a hegyre helyezi Örsúr-várát, az alatta kialakult Váralja falura pedig XIII -XIV. századi adatokat ismertet. 427 Latorvár rövid leírását Genthon I. adja. 428 1965-ben régészetileg védett területté nyilvánították. 429 Kemenczei T. a korábban itt talált leletek alapján a nagy sáncvárat a késő bronzkorba, közelebbről a késői pilinyi, illetve az ezt követő Kyjatice-kultúrába sorolta. 430 Két újabb keletű népszerűsítő gyűjteményes munkában is szerepel e hely, de csak a régebbi irodalom alapján, a közelmúlt régészeti ásatásait még nem tudták figyelembe venni. 43 ! 1972-ben a Léleklyuk-tetőtől délre, a Lator-patak jobb partján építkezésekkel és vízvezeték lefektetésével kapcsolatban az egykori Váralja település helyén leletmentő ásatást végzett Gádor J. Ezzel kezdődött meg a hosszú, napjainkban is folyamatban lévő ásatási sorozat, amelyek révén nagy vonalakban kibontakozott a környék történelmi jelentősége. Gádor J. 1975-ben és 1979-1980 között folytatta az ásatásokat. Feltárt két X. századi, földbe mélyített házat kemencével, továbbá külső kemencéket és hulladékgödröket. Ezeknél egy-két századdal későbbi korból egy körtemplom (rotunda) alapfala és körülötte 120 középkori sír is kibontakozott. 432 1982-ben Mesterházy K. folytatta a munkát és 1988-cal bezárólag a X. századból további 15 földbe mélyített házat, a XII -XIII. századból külső kemencéket és egy cölöpvázas házat, a XIV. századból pedig egy pincét tárt fel. A már korábban előkerült körtemplom körítőfala és további 26 sír is előkerült. 433 Az egykori Váralja település feltárásába 1982-ben Holl I. és Parádi N. is bekapcsolódott. Egy késő középkori, kőből épített pincét, egy nagy épület kis részének 1,5 m széles alapozását, a Latorvár-tető délnyugati aljában pedig Árpád-kori és késő középkori telep további nyomait tárták fel. 434 1979-ben a Latorvár-tetőn a X. századi sánc vörös, salakos anyagát építkezéshez kezdték elhordani. Gádor J. ezt leállította és egyúttal ásatást kezdett a sáncon. 1983-ig három helyen végzett sáncátvágást a keleti oldalon: a felső sáncot először egy keskeny kutatóárokkal vizsgálta meg, majd az északkeleti sarokban tárta fel széles szelvénnyel. Végül egy harmadik sáncátvágást a legalsó sáncon végzett. A hegytetőn, a sáncon belüli területen kisebb kutatóárkok ásására került sor. 435 421 Kandra K 1885/a., 170, 190. lapalji jegyzet. 422 Szendrei J. 1892. 369. 423 Gálffy 1.1900. 36. 424 Gálffy I. 1901. 36-40. 425 Karácsonyi J. 1901. 2. 420. 426 Babik J. 1904. 36:3.; Gerecze P. 1906. 248, 1147.; Leszih A. 1908. 97.; Borovszky S. 1909. 7.; Soós E. 6, 10, 190.; Klein G.-PéchyHorváth R 1939.139. 427 Györffy Gy. 1966. 798, 814 - 815. 428 Genthon 1.1961. 247. 429 HOM 1965. máj. 25. 430 Kemenczei T. 1970. 21, 1984. 41. 431 Vártúrák kalauza 1.1975.175.; Kiss G. 1984. 122. 432 Gádor J. RFI. 26(1973), 107-108, 29(1976), 84, 33(1980), 84, 34(1981), 79, 1985. 433 Mesterházy K. RF I. 36(1983), 86, 37(1984), 93, 38(1985) 75 - 76, 39(1986), 74. A legutóbbi évek eredményeiről Mesterházy K szóbelileg tájékoztatta a szerzőket. 434 Holl I. - Parádi N. RF I. 36(1983), 86 - 87. 435 Gádor J. RF I. 33(1980), 84, 34(1981), 79, 35(1982), 95 - 96, 36(1983), 85 - 86, 37(1984), 84, 1985.
