Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
II. Középkori és újkori erődítmények leírása
1982-ben Holl I. és Parádi N. a kisméretű Latorvárban is végzett kutatást. Újkori kőbányászás miatt erősen rongált az egész terület, ezért a kutatásra már nem volt sok lehetőség. 436 A négy vár közül a Léleklyuk-tetőn lévő vált legkésőbb ismertté. Dénes J. fedezte fel 1979-ben, de itt még nem volt régészeti ásatás. Az ásatás csak a kis Latorvárban tekinthető befejezettnek, itt további kutatásra már nincs lehetőség. Az Örsúr-várában, ahol a munka 1983 óta szünetel, a korai Árpád-kori sánc átvágása annak szerkezetére és korára bőséges adatokat szolgáltatott, de a sáncon belüli telepen még további ásatásokkal kell tisztázni az őskori és középkori maradványokat. Folyamatban van a feltárás lent, az egykori Váralja nevű falu helyén, ott azonban lakóházak és kertek nehezítik a munkát. E körülmények magyarázzák azt, hogy az eddigi eredményeket még nem közölték. A középkori várak és Váralja összefüggéseivel kapcsolatban előzetes összefoglalások, kiértékelések már eddig is napvilágot láttak Gádor J. 43 7 és Mesterházy K. 43 8 tollából. Parádi N. a kácsi vár ásatásának közlése során röviden ismertette a latorvári ásatásának eredményeit, 439 a Váralja területén talált X. századi, díszes zablapálcáról pedig részletes feldolgozást közölt. 440 Az alábbiakban az eddig ismertté vált ásatási eredmények, kiértékelések és helyszíni megfigyeléseink alapján ismertetjük Sály-Lator négy várát. SÁLY-LATORVÁR-TETŐ őskori vára. Az egész hegyet magába foglalja, az alább ismertetett Orsúrvára területével és a nyugat felé viszonylag lankásan lenyúló hegyoldallal együtt (53. kép). Az eddigi kutatások a késő bronzkori pilinyi, illetve a Kyjatice-kultúra jelentős telepét állapították meg a hegyen, de az erődítettségére ma még nincs biztos adatunk. A hegytetőt körülvevő vörös sánc az ásatás tanúsága szerint Árpád-kori, nincs őskori előzménye. Az őskori telep a vörös sáncon túl, a hegyoldalakra is kiterjedt. A keleti oldal két alsó sánca feltehetően őskori eredetű, belső odalukon V keresztmetszetű árok fut végig, az ebből kitermelt föld került sáncként a külső oldalra. Ugyanígy a nyugati oldalon messze lenyúló sánc is bizonyára őskori eredetű, bár ennek meghatározása még a jövő feladata. A hegytetőt körös-körül meredek lejtő szegélyezi. Más őskori földvárak analógiái alapján feltételezhető, hogy a felső peremen nem is volt az őskorban sánc, mint ahogyan a középkori vörös sánc alatt ilyennek nem is került elő nyoma. A hegytető északnyugati oldalát kettős sánc választja el a nyugati lejtőtől, valószínűleg nem őskori, hanem az Árpád-kori védővonal része. Az őskori telep és erődítése pontos helyének megállapítása tehát még további ásatásokat kíván. Mindenesetre az így körülírt és a valószínűsített sáncon belüli telep a többi késő bronzkori, nagy kiterjedésű földvárhoz hasonló jellegű, a nagy szintkülönbségek sem szokatlanok. Legnagyobb átmérője a hegytetőn 312, kelet-nyugat irányban pedig, a hegytető keleti peremétől a nyugati oldal, alsó sánccal védett széléig 262 m. Ehhez hozzá kell még számítani a keleti hegyoldalra lenyúló teleprészt is, de ennek szélét ma még nem ismerjük pontosan. Teljes területe kb. 5,26 ha. SÁLY-ÖRSÚR-VARA Ez a helynév ma már nem ismeretes, a történeti és régészeti adatok alapján azonban az itt leírt vár az Anonymus által emh'tett Örsúr-várával azonosítható, ezért választottuk ezt az elnevezést, megkülönböztetésül a többi itteni vártól. A hegy felső platóját foglalja magába (53. kép). A meredek hegyoldal felett a peremen sánc fut körbe, amely a hegy természetes alakjának megfelelően a déli végén hegyesszögben fordul. A nyugati, lankás hegyoldal felől, amely az őskori telep része, kettős sánc védi, közülük az alsó ma már inkább terasznak tűnik. A sánc magassága a vár belső szintje felett 1,5-4 m között váltakozik, de a délnyugati oldalon kb. 100 m hosszúságban hiányzik. A vár területe 2,4 ha. Gádor J. két sáncátvágása közül különösen az északnyugati sarokban ásott szelvény hozott eredményeket. A sánc talpszélessége itt 11, magassága 3 m. Sűrű rács- és rekeszszerkezet alakult ki a gerendamaradványok alapján, amelyek egymásba voltak csapolva. Külső oldalán laza kőfal szétomlott maradványait találták. A sánc külső szélén két, a belsőn három sorban cölöpök erősítették a szerkezetet, de a sánc felső részében is voltak cölöpök. Legfelül 1,5 m széles, agyagba rakott kőfal volt. A sánc földje kb. 2/3 részben vörösre égett, de a belső oldal felé eső 1 /3 része nem mutatta tűz nyomát. A feltöltött földben talált kerámia töredékek alapján Gádor J. a X. századba helyezi a sánc keletkezésének korát. Az egész építmény egységes, 436 Holl I.-Parádi N. RF I. 36(1983), 86-87. 437 Gádor J. 1985, 1986, 1987. 438 Mesterházy K. 1984, 1986. 439 Parádi N. 1982/a-b. 440 Parádi N. 1985.
