Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
II. Középkori és újkori erődítmények leírása
tette a XIV. század utolsó évtizedeiben. Királyi engedély nélkül kezdett az építéshez a falu plébániatemplománál, valószínűleg felhasználva annak épületét. Egy nagy tornyot is emelt, talán magára a templomra. Péter halála után özvegyének és fiainak pereskedni kellett a várért, a néhai Péter fivérének fiával, Benedekkel. 1416-ban született döntés az 1397 óta húzódó perben. A döntést tartalmazó oklevél megosztotta a várat a peres felek között, leírva a megosztandó épületeket. A vár négyszög alaprajzú volt, udvarát a négy égtáj felől vette körül négy épületrész. A vár eddig ismert első, 1662-ből származó alaprajzán ez az állapot még felismerhető a sok átépítés ellenére. A vár és a hozzá tartozó falvak a Czudar család kihalása után, 1470-ben szerződés alapján a Rozgonyiakhoz került, de két évvel később Mátyás király szerezte meg és királynéi birtok lett. 1516-ban Ónod már Perényi Imre nádor birtokában van, aki Siklós, Terebes és Debrő mellett itt is nagyszabású építkezésekbe kezdett. Ennek menetét sok érdekes irat őrizte meg, egészen 1520-ig. A megmaradt okiratokból sok technikai és gazdasági részletre derül fény a kor építkezésével, illetve egy vár felszerelésével kapcsolatban. 1526 után az egyre fokozódó török veszély miatt a vár szerepe megváltozott. Ma látható sarokbástyás körítő fala már az új haditechnika követelményeinek megfelelően készült. A Mohácsot követő évtizedekben Ónod még nem tartozott a végvárak sorába. 1570 körül azonban már napirendre került a megerősítése, amiről egy bécsi kódexben lévő átalakítási tervrajzból értesülünk,363 amely azonban nem valósult meg, holott a vár a század végére igencsak rossz állapotban lehetett. 1592-ben a várat megvizsgálták és felbecsülték a helyreállítás költségeit. Eger 1596. évi elestével Ónod végérvényesen végvárrá lett, egészen a török idők elmúltáig. 1604-ben Bocskai hajdúserege foglalta el a várat. Ekkor már Rákóczi Zsigmond birtokában volt, aki 1608-ban halt meg. Családja örökölte a várat, amely egyre elhanyagoltabbá vált. A várost védő palánkok is romladoztak. 1660-ban német őrségről tudunk a vár falai között, 1670-ben azonban Lóczy János foglalta el I. Rákóczi Ferenc nevében. 1682-ben a budai pasa sikertelenül ostromolta. Ónod a XVII. század végére elvesztette jelentőségét, egy 1701-ben kelt összeírás már pusztavárként említi. Utolsó történelmi szereplése 1707. május 24-én volt, amikor az ún. ónodi országgyűlés kezdődött, de a Sajó áradása miatt nem a várban, hanem a közeli Köröm falu mezején. A XVIII. században a vár nagy része már omladozott, egy részét raktárnak alakították át, amely még a XIX. század második felében is állt (43. kép). 1845-ben és 1855-ben a Sajó áradása az északi részt leomlasztotta. A vár köveit a tulajdonosok, az Erdődyek engedélyével felhasználták a kath. templom építéséhez. 364 A külső falak és bástyák erősen omladozva, de továbbra is álltak, a belső épületeket azonban a föld szinéig lerombolták, az egész várbelsőt fű borította el. A falak konzerválása 1986-ban megkezdődött, ugyanakkor Révész L. vezetésével a várbelső régészeti feltárása is megindult. A várat a község keleti szélén, közvetlenül a Sajó partján találjuk. Szabályos négyzet alakú, sarkain óolasz rendszerű bástyák maradványai láthatók (44. kép). Négy sarokbástyája a kötőgátak méreteihez képest kis területű, szárnyainak kezdetleges kiképzése korai típusra vall, valószínűleg a XVI. században épültek. A várat egy mély és széles árok vette körbe, amelyben a Sajó vize folyt. A vár mérete 66x60 m, területe 0,35 ha. A körítőfalak vastagsága kb. 2,6-2,8 m. Belső épületeinek alapfalait a jelenleg folyamatban lévő ásatások fogják napvilágra hozni. A várhoz egykor Ónod város palánk-erődítménye csatlakozott, de úgy, hogy a város és a vár között is volt vizesárok. A palánk halvány nyoma, a vár árkának külső töltésétől kiindulva, a déli oldalon még mintegy 50 - 60 m hosszban kivehető. A vár nyugati sarkától is indul egy töltés, de ez már csak röviden követhető. A település belső területén a nyomok elvesznek, azokat a kertek művelése már eltüntette. Soós E. munkájában két alaprajzot is közöl a várost körülvevő palánkról, ezek forrása előttünk ismeretlen. Valószínű, hogy a palánk vonalvezetése nem volt állandó, azt az évszázadok folyamán a szükségnek megfelelően módosították. RAKACA-TEMPLOMERŐD. A templomot kerítő várfalra okleveles adatunk nincs. Pesty F. gyűjtésében egyszerű körítőfalként említik.365 A község keleti széle felett emelkedik a Templomhegy, rajta a görögkatolikus templom, amelyet kilencoldalú, egyenesekkel határolt lőréses fal vesz körbe (45. kép). A vele kapcsolatos helyi hagyományt Kisfalusi János rakacai paróchus szíves közlése révén ismerjük. A mai templomot 1921-ben emelték. Ezt egy 1721ben épült kőtemplom, korábban pedig egy a XV. században származó fatemplom előzte meg, amelynek festménye a paróchián látható. Csorba Cs. 1980. 73 - 74. (alaprajz: 74.) Hunfalvy J. - Rohbock L. 1860. 200. Pesty F. 1988. 262 - 263.
