Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
II. Középkori és újkori erődítmények leírása
nek szerkezetét nem sikerült közelebbről meghatározni. Az ehhez kapcsolódó rétegben hullámvonallal díszített középkori kerámia töredékek kerültek elő. 327 Utóbbiak közelebbi kormeghatározása ma még nehézségbe ütközik, Czeglédy is nyitva hagyja a kérdést és általánosságban IX-X. századinak tartja a leleteket. A magunk részéről a X. századba helyezzük a földvár korát, amit az összefoglaló részben meg is indoklunk. Erről a földvárról semmi közelebbit nem tudunk, legkésőbb a tatárjáráskor elpusztult. A következő periódus már kőből épült várfallal jelentkezik. Ennek nyomait először Komáromy J. 1959. évi ásatása hozta napvilágra és ennek alapján az ásató már szabálytalan alaprajzú kővárra következtetett. Néhány részletét Lócsy E. 1961. évi ásatása is felszínre hozta. E korai vár teljes feltárása Czeglédy I. nevéhez fűződik, akinek 1963-ban a négysaroktornyos várrom alatt több mint háromnegyed részben sikerült az alap falakat feltárni. Leírásában Czeglédyt követjük: Az egykori, ovális alaprajzú vár mérete 35x40 m, a várfal vastagsága 1,5-2 m között ingadozik. Belső épületeiből csak egy falcsonk maradt meg. Délnyugati sarkán kisebb kerek torony állt. Az északra nyíló kapuhoz, ahol az ásató egy másik tornyot is feltételez, falszoros, illetve kőpillérekre fektetett fahíd vezetett. Ezt az ovális alakú belső várat sokszög alakban külső várfal övezte, kívül pedig a közeli forrás felduzzasztott vize vette körbe. Ezt az első kővárat Komáromy J. az Ákos nemzetségbeÜ Ernye bántól származtatta, aki a győri birtokot 1271-ben kapta meg. Czeglédy I. azonban 1973-ban a vártól közel 1,5 km-re, az egykori pálos kolostor alatt feltárt egy nagy erődített épületet és ezt az 1303-ban emh'tett „curiá'-val azonosította, amelynek helymeghatározása az oklevél szerint is: „super Gewr" (Győr felett). így a diósgyőri vár második építési periódusát képező ováliss alaprajzú kővár ezután, a XIV. század elején készülhetett, amelyet egy 1319. évi oklevél „Ujvár"-nak nevezett. Az Ernye család a király elleni lázadás miatt 1316-ban elvesztette a várat és birtokait. 1325-ig főuraké, majd ettől kezdve királyi vár lett. Károly Róbert 1340-ben feleségének adományozta és a továbbiakban is mindig a királynék javadalma volt, egészen a XVI. század közepéig. A korai vár teljes lebontása után a ma is álló, négysaroktornyos vár kiépítése Nagy Lajos király nevéhez fűződik, akinek hosszú uralkodása (1342-1382) jelentette a vár fénykorát. A király sokat tartózkodott itt, Diósgyőr jelentette akkor az ország központi székhelyét. Ennek a várnak rövid leírását, amit a romokon kívül sok díszes kőfaragvány és épületelem alapján lehet rekonstruálni, ugyancsak Czeglédy I. alapján adjuk: A zárt udvart kb. 50 helyiséget magába foglaló négy épületszárny vette körül. A sarkokon álló tornyok második emeletéről az egyemeletes lakószárnyakon is körülfutó külső védőfolyosóra lehetett kijutni. A földszinti helyiségek gazdasági célokat szolgáltak, az emeleten lakosztályok voltak. Az északi szárny emeletén volt a 13x25 m nagyságú, kandallóval fűthető lovagterem. A keleti szárny közepén a kétszintes kápolna helyezkedett el, amelynek nyolcszög záródású szentélye kiugrott a külső falsík elé. A nyugati szárny emeletén volt az ebédlőterem. Az udvar északkeleti sarkában 2 m átmérőjű, 28 m mély kutat vájtak a mészkősziklába. A külső vár falszorosból és várfalból állt, utóbbi tetején pártázatos terasz futott végig, amelyből négyoldalt többszintes ikertoronnyal erősített kapuépítmény emelkedett ki. A főbejárat a nyugati oldalon volt. Kívül 25 m széles vizesárok vette körbe a várat, ennek külső oldalát fal szegélyezte. A nyugati bejáratnál a vizesárok külső szélén emeletes, nagy épületből álló elővár (huszárvár) biztosította a várat, alapfalait sikerült az ásatásoknál feltárni. Nagy Lajos halála után az ország központja ismét Buda lett, de Diósgyőr vára és uradalma továbbra is a királynék egyik javadalma és vidéki rezidenciája maradt. A királyok közül Zsigmond keveset, Mátyás többet tartózkodott itt. A vár a török veszély közeledtével a XVI. század derekán végvárrá vált. Néhány átalakítással, illetve bővítéssel igyekeztek korszerűen megerősíteni. így az északkeleti torony elé rondella, a külső várfal északi ikertornya helyére ágyúállás, majd az északnyugati torony elé ötszögű ó-olasz rendszerű bástya épült. A vár azonban telepítése miatt már nem felelt meg az új haditechnikai követelményeknek. Nem lehetett bővíteni megfelelő mértékben, a szomszédos hegytetőkről a tűzfegyverekkel könnyen elérhető volt. Jelentősége egyre csökkent. A XVII. században az országgyűlés és Borsod vármegye többször is elrendelte a helyreállítását, de ebből kevés valósult meg, a vár egyre rosszabb állapotba került. Ennek ellenére a török egyszer sem ostromolta. A XVII. században a kuruc háborúkban többször is gazdát cserélt, ez is fokozta a falak leromlását. A század utolsó negyedében már nem is szerepel várként, néhány még lakható részét használják csak az uradalom gazdai. 1702-ben a vár és az uradalom végleg átszállt a kamarára, karbantartásáról végleg lemondtak, a vár lakatlanná vált. A romok magukra hagyva pusztultak tovább, a környék lakossága pedig a I. világháború idejéig kőbányának használta. Sz. Czeglédy I. 1964. 232, 3. és 5. kép.
