Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
II. Középkori és újkori erődítmények leírása
Egy hamis oklevél szerint 1268-ban István ifjabb király Miskolcz nembeli Ponicz bánnak adta tartozékaival együtt és adományát 1271-ben megerősítette. 1316-ban Ákos nembeli István fiai Csák Máté oldalára álltak, ezért a király Dédest megostromoltatta (1317) és saját várnagyait, illetve alvárnagyjait ültette be a várba. 1325-ben a király a várat újjáépíttette. 231 1325-1383 között sűrűn váltják egymást a várnagyok.^ 2 1431-ben Borbála királyné Diósgyőr és Cserép várakkal együtt Dédest is zálogba adja Rozgonyi Istvánnak, 1438-ban pedig Albert király örök adományul adja a Pálócziaknak, akik Mohácsig a vár urai. 2 33 1537-ben János király Perényi Péter számára ad adománylevelet a várra és tartozékaira, amelyet akkor a Pálóczi rokonság révén Perényi már ténylegesen birtokolt. 2 34 Perényi Gábor örökös nélkül halt meg, halála után a király a várat Erdőhegyi Boldizsárnak adományozta. 1567 április elején Bárius István a vár kapitánya, amikor Hasszán temesvári basa Dédes alatt nagy sereggel megjelent és megkezdte a vár ostromát. A védők tizenöt napon keresztül hősiesen védekeztek, de látható volt, hogy nem tarthatják már sokáig magukat. Bárius a vár közepén lévő torony alá hordatta az összes puskaport és egy hosszú kanócot vezetett oda, hogy legyen idő katonáinak az elvonulásra. Éjjel mindnyájan elhagyták a várat, amely a nagy örömmel bevonuló törökökre robbant. Ettől fogva Dédest mint „Castrum dirutum M-ot (leromlott vár) emlegetik s nem is építik már újjá.235 A várat Dédestapolcsánytól délre találjuk, mintegy 4,5 km-re, részben a mályinkai határban. A délről észak felé ereszkedő hegyháton több sziklakúp van, melyek közül az utolsó, legnagyobb kúpon találjuk a várat (30. kép). Már maga a hegy is rendkívül alkalmas volt várépítésre, a körös-körül meredek oldal már önmagában is védelmet biztosított. A vár a nagy kiterjedésű késő bronzkori erődített telep (Verebce-tető, lásd ott!) északi végében van. Jelenleg sűrű bozóttal benőtt, nehezen áttekinthető rommező, pontos alaprajzát csak ásatással lehetne tisztázni. A mellékelt alaprajz csak vázlatnak tekinthető. Az egykori főépítmény a sziklakúp legmagasabb pontján volt, falai még ma is öt méter magasan állnak. Közelében egy feltöltődött, de jól kivehető, téglával kibélelt ciszterna látható. Ezt a belső vármagot egy vastag falú (kb. 4-5 m) építmény vehette részben körbe, amelyből ma már csak a vár délkeleti oldalán találtunk 4-5 m magas maradványt. Ennek a falnak belső oldalán beomlott és teljesen feltöltődött helyiség maradványok láthatók. A sziklakúp északkeleti oldalán egy kissé kiugró rész van, itt a legkevésbé meredek a hegyoldal. Itt lehetett a vár bejárata. Ezt egy, a hegytetőről lefutó fallal védték, amely fal bár szinte teljesen elpusztult, de a nyoma a terepen jól követhető. Vastagsága 2 m körüli, hossza 85 m, alul sziklában végződik. A vár tszf magassága 597 m. Relatív magassága déü irányban, a Verebce-tetőn lévő nyereg felett 35 - 40 m, a többi oldalon azonban ennek a többszöröse. A vár eredeti, lakott területét csak becsülni lehet, mivel nem zárható ki, hogy a hegy oldalában még előkerülhetnek teljesen betemetett helyiségek. A legfelső plató hossza kb. 45, szélessége kb. 27 m. A vár felső részének így körülhatárolt területe kb. 0,05 ha, de az északkelet felé lefutó hosszú fal alapján valószínű, hogy a területe a hegy keleti oldalán még folytatódik egy darabig. EDELÉNY-BORSOD VÁRA A vár első említését Anonymus 1200 körül írt művéből ismerjük, aki szerint a honfoglaló Bunger fia, Bors vezér építtette a föld népével és róla is nevezték el, majd Árpád őt tette meg a vár ispánjává. Györffy Gy. azonban ettől eltérően Bors ispánt Géza fejedelem, vagy Szent István király idejére teszi, amikor a vár megyeszékhellyé vált. A vár kezdetben a borsodi esperesség központja is lehetett. 1219 -1282 között gyakran szerepel az oklevelekben, többek között 1219-ben börtönőröket, 1219-ben, 1230ban majd 1263-ban a várnagyot említik. Pusztulásának idejét nem ismerjük, de a tatárjárás után elveszthette a jelentőségét. Utoljára 1334-ben már mint „Feldwar" nevű sánccal találkozhatunk vele. 2 36 A vár az irodalomban gyakran szerepel. Ezeket az adatokat, a teljesség igénye nélkül, az alábbiakban foglaljuk össze: A XLX. század közepétől említik. 2 37 Kandra K. Anonymus alapján hívja fel a figyelmet a várra, röviden tárgyalja a történetét és nála találkozunk először azzal a később is gyakran előforduló téves megállapítással, hogy a mellette álló ref. templom is a vár területére esik. 2 38 Másodforrásból értesülünk arról, hogy 1896-ban Bartalos Gy. végzett itt ásatást és „honfoglalás kori edényeket ásott ki".239 Egy másik másodforrás szerint Bartalos a vár alatt, ahol cserepek, „bronzrögök" és „vassalak" található, egy „kelta" kori vasolvasztó ke231 Györffy Gy. 1966. 769 - 770. 232 Fügedi E. 1977.122. 233 Csánki D. 1890.164. 234 Borovszky S. 1909. 93. 235 Borovszky S. 1909. 347-348. 236 Györffy Gy. 1966. 737, 761-763. 237 Fényes E. 1851.1.157.; Pesty F. 1988. 65. 238 Kandra K. 1871. okt. 12.; 1885/b, 124-125. 239 Lossonczy I. 1902/c. Később maga Bartalos Gy. is megemlíti, közelebbi adatok nélkül (1910. 90.).
