Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)

Bevezetés

összefoglaljuk, illetve ahol szükséges, a tudomány mai állása alapján új megvilágításba helyezzük a várakat és azok szerepét a történelemben. Az általunk vizsgált terület a történeti Borsod vármegyét foglalja magába, amelynek nyugati sávja ma Heves megye része. Azért választottuk ezt a területet, mert Györffy György történeti földrajzában Borsod vármegye korai évszázadainak összes fellelhető okleveles adatát feldolgozta és így a mi középkori váraink történetének megismeréséhez is nagy segítséget jelentett. Legfőbb célkitűzésünk a várak egyedi megismerése és felmérése volt. Az ország nagy részéhez hasonlóan, ezen a téren volt a legnagyobb lemaradás Borsod megyében is. Csupán a várak 20%-áról készült eddig felmérés. Reméljük, az itt közölt felmérések fogalmat adnak a várak méreteiről, jellegükről és földrajzi környezetükről, és kiindulási alapot jelentenek a további kutatásokhoz és kiértékelésekhez. Áttekintést igyekeztünk adni a korábbi kutatások eredményeiről is, de ezeket levéltári és egyéb adatokkal bizonyára tovább lehet majd bővíteni. Valamennyi olyan, tudomásunkra jutott helyet bevettük munkánkba, amelyeket az őskorban, középkorban, vagy az újkorban mesterségesen védetté tettek árokkal, sánccal, palánkkal vagy kőfallal. Terepbejárásainkat és felméréseinket 1974-ben kezdtük el, a borsodi földvár felmérésével. Ekkor alakult ki az a hosszútávú terv, hogy Borsod megye valamennyi várát bejárjuk és felmérjük. E sokrétű munkához sokaktól kaptunk segítséget. Kutatóútjainkat mindvégig pártoló figyelemmel kísérte Szabadfalvi József, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumigazgató, egyúttal a szükséges anyagi fedezetet is biztosította. A terepen folytatott munkát és felméréseket Gádor Judit régésszel, akkor a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársával kezdtük meg, aki ezen felül nagy segítségünkre volt a munkák előkészítésében és megszervezésében is. Egyre sűrűsödő, másirányú ásatásai és egyéb elfoglaltságai, majd megválása a miskolci múzeumtól azonban sajnos megakadályozta abban, hogy mindvégig velünk tartson a terepmunkákban, illetve hogy a feldolgozásban résztvegyen. Tevékenysége nagyban járult hozzá e könyv létrejöttéhez. A Herman Ottó Múzeum régészeinek és valamennyi munkatársának köszönjük sokoldalú támogatásukat. Barátainknak, Fügedi Lászlónak, Harangozó Józsefnek és Szabó Ivánnak a terepbejárásokon, Kelecsényi Lajosnak és ifj. Sándorfi Györgynek a sokszor igen fáradságos felmérési munkákban való részvételüket köszönjük. Külön kell köszönetet mondanunk Kisfalusi János rakacai paróchus úrnak, akinek a történeti megye északi részén folytatott munkáink során élvezhettük baráti vendégszeretetét. Sok, feldolgozásainkat kiegészítő adatot köszönhetünk lektorainknak, Détshy Mihálynak és Kemenczei Tibornak, akik ezzel segítették elő, hogy munkánkat szakemberek és érdeklődők egyaránt haszonnal forgathassák.