Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)

I. A hajdúkról általában

I. A hajdúkról általában Ha hajdúságról, a hajdúkról esik szó, nemcsak a közvélemény, de a történelmi és néprajzi tájékozottsággal bíró emberek is, szinte kizárólag a Bocskai István fejedelem által alapított hat hajdúvárosra - Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs - gondolnak. Pedig ha így leszűkítve, vizsgáljuk a hajdúkat, mind történetileg, mind néprajzilag hiányos képet kapunk. Ha vizsgálat alá csak a szabadságharcában segítséget nyújtó hajdúkat megnemesítő Bocskai-féle armálissal kiváltságolt hajdúságot vesszük, történetileg az a baj érhet, hogy a hajdúkiváltságok elszaporodása révén, a XVII -XVIII. században kibontakozó, nagyméretű antifeudális mozgalmat szem elől tévesztjük. Ha néprajzi vizsgálódásunkat korlátozzuk szűk területre, a hajdúság néprajza alatt egy hosszú ideig kiváltságos népelem életét vizsgáljuk csupán. Nem fogunk foglalkozni azokkal a néprajzi tényezőkkel, amelyeket a hoszszabb-rövidebb ideig hajdúkiváltságokat élvezett, de kiváltságaiktól megfosztott telepek lakossága szolgáltathat. Történetileg még abba a hibába is eshetünk, hogy a különféle hajdútelepítéseket egyformáknak vesszük és így elkerülik figyelmünket a későbbi hajdútelepítések antifeudális jellegének korlátai. A hajdúsággal foglalkozók általános hibája volt az, hogy a kérdés társadalmi hátterét csak kissé vagy egyáltalán nem vették figyelembe. Figyelmen kívül hagyták a jobbágyság általános szabadságvágyát és állandó szabadságmozgalmát. Ugyanis végső fokon ezen vágyak és a legkülönbözőbb alakban jelentkező mozgalmak sajátságos esetei voltak a hajdúkiváltságok is. Ezek révén szabadult meg sok jobbágy a feudális megkötöttségektől. Helyesen látta Acsády Ignác, hogy a „hajdúvárosok megteremtése Szabolcsban s még nagyobb arányokban Biharban, a kor egyik legnevezetesebb szociálpolitikai alkotása volt, mely sok ezer jobbágyot tett a haza szabad s ezzel hű és munkás fiává, aki vérével és verejtékével egyaránt buzgón szolgálhatta a magyarság nemzeti és gazdasági érdekeit. De a nemességnek nem tetszett az új alkotás s alig, hogy Bocskai meghalt, megkezdte ellene a küzdelmet, melynek állhatatos folytatása a legjobban megvilágítja