Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

szett: nem felelünk meg az ország várakozásának - mondta -, ha csak az úrbért, s az ahhoz kapcsolódó tárgyakat visszük törvényként haza. Javasolta, hogy a törvénycikk elküldése előtt az összes korábban kiemelt tárgyat, országos kívánságokat stb. vegyék fel a biztonság kedvéért. A többség elrendelte a felterjesztését. A junctim - mint korábban láttuk - 1835 szeptemberében meghiúsult; a követek már nem bíztak a kapcsolt tárgyak sikerében. Lónyay még mint új, fiatal követ hajlandó lett volna újabb küzdelmekbe bocsátkozni, a többség azonban már a kiábrándultság egyre erósebb jeleit mutatta. Az országgyűlés végének közeledtével előtérbe lépett Pozsonyban az országos és megyei kívánságok egyenkénti tárgyalása. Elsőként indokolt a magyar nyelv államnyelvvé tételéért folyó évtizedes harc soronkövetkező fázisával foglalkozni. Az alsótábla még 1833- január 24 -én szorgalmazta a feliratok és válasziratok 283 ill. a születő törvények magyarnyelvűségét. A már többször érintett 1834 augusztusi úrbéri leirat a párhuzamosan felküldött magyar, ill. latinnyelvú törvénycikk - szerkezetre latinul válaszolt, amit Kölcsey azonnal sérelmezett, rámutatva annak képtelenségére, hogy egy nép holt nyelven kapja törvényeit. Érvelése során utalt az Oroszország felől a nemzetiségeken át fenyegető veszedelemre is: "magának a kormánynak érdeke azt látszik kívánni, hogy egy nyelv egyessitse nemzetünket, különben elvégre csakugyan ama fenyegető éjszaki hatalom vas karjába veszünk." 284 Szavai után a követek újabb sürgető feliratot indítottak útnak. Zemplén megye - látva a nyelv ügy lassú haladását - saját hatáskörében törekedett a magyar nyelv terjesztését, sőt - bevallottan - a magyarosítást elősegíteni. A megye nemességének ez kimondottan érzékeny pontja volt, hiszen úgy Zemplénben, mint általában a felföldön a magyar nyelv primátusa a szlovák és rutén jobbágytömegek miatt nehezen volt megvalósítható. 1831-től - a parasztfelkelés, láttuk, szinte kizárólag a megye szlovák és rutén nyelvterületén terjedt - érzékelni kezdte a nemesség a nemzetiségi kérdés jelentőségét, tartani kezdett az orosz abszolutizmus esetleges terjeszkedési kísérleteitől. így a magyar