Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

út, a nádori közbenjárás mellett. 1835. július 31 -én már csak a kisebbség /25 megye, köztük Zemplén/ kívánt felírást, amely inkább volt hajlandó letenni a tárgyat, mint az alkotmányos elv 2 5 8 sérelmét orvosolatlanul hagyni. Hiába érvelt azonban Kubinyi, Beöthy, Deák /az utóbbi tökéletesen felépített, az ügy minden oldalát kimerítő beszédében kijelentette, hogy az alkotmány sérelmét nem hajlandó eltussolni egy esetleges kegyes királyi gesztus által; hangsúlyozta a kormány morális felelősségét és figyelmeztette Bécset, hogy a terror céljaival ellentétes hatást fog szülni: az üldözött a nemzet hőse lesz; utalt arra is, hogy a legerősebb hatalom is csszeroskad, ha bizalom nem kíséri; világosan leszögezte, hogy a kormány és a király azonosításából csakis 2 5 9 anarchia következhet/, az alsótábla a nádori közbenjárás mellett döntött. Az már szinte természetes volt, hogy a nádor a sérelmet nem ismerte el, elutasította személyes közbenjárását, nem akarván 260 / veszélyeztetni a "közbátorságot", s igy a követi kar visszatért a felirathoz. Nem folytatjuk a sort; elölről kezdődött minden, s az országgyűlés utolsó napjáig sem született - 17 táblák közti üzenet után - eredmény, nem sikerült a feliratot a főrendi falankszon átjuttatni. 1836. április 20 -án Lónyay utoljára bélyegezte meg a mágnásokat, fenyegetően jelentve ki, hogy "...a főrendek példátlan ellenszegülésüket folytatva, a törvényes szabadság gyökereinek eltiprásában segitséget nyújtanak ... [ami] a hon minden részeiben viszhangra fcg találni; s ez a nemzeti kívánságok akadályainak vizsgálatára készteti a nemzetet." A követi kar a felelősséget az utókor és Európa előtt elhárította magáról és kinyilatkoztatta, hogy a szólásszabadság "kérdés alatt levő megsértései a törvények félremagyarázásán alapulván, minden következéseikkel és netalán ismétlendő hason esetekkel együtt törvénytelenek, önkényből eredők, s egyedül az erőszak 2 61 eredményei". Lónyay Gábor a szólásszabadsági sérelem tárgyalása során a pozsonyi ellenzék elismert tagja lett: Kubinyi, Deák, Beöthy oldalán több alkalommal is az ellenzék egyik vezérszónoka volt. Befogadták, megismerték, beszédeit elismerően - az ifjúság időnként hangos tetszésnyilvánítással - hallgatták. Ettől kezdve