Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

1848-ig minden jelentősebb ellenzéki kezdeményezésnél számítottak rá, az alakuló és kiteljesedő ellenzéki mozgalom biztos pontja, tevékeny résztvevője lett. Beszédei német és francia fordításban 262 külföldön is elismerést arattak. Felfigyelt működésére Széchenyi is,de kötelező módon személyesen is felkereste, már 1835. I 26 3 június 28 -án az újonc zempléni követet. Széchenyit ekkor elsősorban Wesselényi ügye s a Lánchíd foglalkoztatta, s mivel cél nélkül semmit sem tett, bizonyosra vehetjük, hogy tervei során hasznosítható fiatalembert látott Lónyayban. December 30 -án ebédmeghívást kapott Széchenyitől Wesselényi, Beöthy, és Ürményi társaságában, amit Ferstl rendőrtanácsos rögtön jelentett is Sedlnitzkynek.

264 Wesselényi ügyében Zemplén végig megtette a magáét. Már 1835 októberében látva, hogy az országgyűlési feliratból nem lett semmi, korábbi határozatának megfelelően külön felirattal fordult a királyhoz, majd választ nem kapva, decemberben sürgető I 2 6 5 hangnemben megismételte felszólítását. Külön megyei feliratI 266 tal Zemplénen kívül csak Szatmár fordult Bécshez. A perekkel párhuzamosan az alsótáblát újabb friss sérelem, újabb bécsi provokáció foglalkoztatta. Ferenc császár utóda, az 1935 március elején trónra lépő Ferdinánd, a magyar országgyűléshez intézett leirataiban osztrák császári címét /I. Ferdinánd/ használta, amit a követek azonnal sérelmeztek, hiszen Ferdinánd a magyar királyok sorában e néven az V. volt. Üzenetek sorát intézték a főrendekhez, akik csekélységnek tartották a kérdést, de a tiltakozás felterjesztését rendre megakadályozták. Végül a király javasolt kompromisszumot: a nádor vigye fel címzés nélkül a feliratot. Egyben jól megrótta a rendeket, hogy a címvita miatt leálltak a tárgyalások folytatásával; az fel sem merült, hogy maga álljon rá az V. Ferdinánd címzésre. Az alsótáblai többség azonban nem tágított, s ha a kormányzat nem tartózkodott ilyen kicsinyes provokációktól, nem volt rest folytatni a vitát, ragaszkodott a címügy tisztázásához. Balogh János például kijelentette, hogy V. Ferdinánd magyar királynak mindig hű alattvalója lesz, de I. Ferdinánd ausztriai császárnak hódolni sohasem fog. Deák is leszögezte, hogy amire okok