Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE
Lónyay 1835. május 6 -án foglalta el Pozsonyban követi helyét. Első beszédében, május 29 -én, az erdélyi országgyűlés feloszlatása és a tartósított törvénytelen helyzet ellen tiltakozó felirat mellett foglalt állást, s újonc létére erősen rátámadt a felírást akadályozó főrendekre, kik "ujabb jelét adták, mennyire viselik szivükön a nemzet legforróbb kívánságait". 240 A tiltakozó felírást még április 9 -én Nógrád követe indítványozta, és a csatlakozó 35 megye közül épp Szirmay támogatta elsőként, kijelentve, hogy utasítása szerint maga is indítványozni kívánta vol 241 na a feliratot. Valóban, Zemplén mái 1835.március 12 -én, Lónyay követté választása napján foglalkoztt az Erdélyben kialakult helyzettel. Egy besúgó - hogy érzékeltesse "a megye dühödt szellemét" - tájékoztatta a kancellárt a közgyűlésről, s elküldte Ujházy László ott elhangzott beszédét. Ujházy szokott éles modorában támadta a kormányt, amely az önkényt tette uralkodóvá Erdélyben betiltva a megyei közgyűléseket, s választott tisztviselők helyett "zsarnok udvari kedvencekkel, basákkal" kormányozza ,a testvérországot, túllépve a végrehajtó hatalom törvényes hatáskörét. Ujházy figyelmeztette hallgatóit arra, hogy a történtek után Magyarország felett is Damocles kardja függ s javasolta, hogy a megye követei minden más tárgyat megelőzően tiltakozó felírást szorgalmazzanak Pozsonyban. Indítványozta azt is, hogy Zemp lén határozatáról a többi megyéket is értesítse s azokat is hasonló akcióra buzdítsa. Vécsey, Fáy Ferenc, Nyomárkay és a töb242 biek támogató szavai után Ujházy indítványából határozat lett. így Lónyay imént említett első országgyűlési beszédében a poggyászában magával vitt utasítást képviselhette. A főrendek elleni támadással Lónyay az ellenzéki követek közt uralkodó hangulathoz csatlakozott. 1833 közepétől folyamatosan erősödött az alsótáblán s így a megyékben is a minden előrelé243 pest és kibontakozást gátló főrendekkel szembeni ellenszenv. Az ismétlődő kirohanásokból a kormány, sőt az uralkodó is érthetett: a főrendi vétó ostorozása - kimondatlanul - a bécsi pofi 6
