Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

litikát is támadta és felelőssé tette. Bécsben értettek is a szóból: Tarnóczy már 1834 januárjában a teljes országgyűlés színe, előtt, úgynevezett elegyes ülésen kapott királyi dorgálást, mert 1833.december 5 -én az alsótábla sérelmi feliratára várt királyi választ sürgető újabb felirat felküldését akadályozó főrendek elleni felszólalásában az arisztokráciát alkotmányellenesnek, törvénytelen jogokat bitorlónak nevezte s megvonta tőle a közbizalmat. Dorgáló leiratában a király figyelmeztette Tarnóczyn át a követeket, hogy hasonló újabb esetben az illetőt törvényes módon is kényszeríteni fogja a "törvényes" magatartásra. 44 Napokig tartó vita keletkezett akkor, melynek során Kölcsey Tarnóczy védelmében utalt arra, hogy a szólásszabadság a legfőbb jogok egyike, főként Magyarországon, ahol sajtószabadság nincs s így nyíltan beszélni csakis a megyei, ill. országgyűlési üléseken lehet. Mi lesz akkor kérdez245 te, ha valaki a kormánnyal fog szembeszállni? Nem sokat kellett várni Bécs válaszára: a feloszlatott erdélyi országgyűlés vezérét, a kemény, az ellenállásig éles sérelmi politika vezérét, Wesselényit perbe fogták. Tudjuk, hogy a per indoka nemcsak az volt, hogy Wesselényi az erdélyi országgyűlésről beszámoló Kolozsvári Tudósításokat a tilalom ellenére kősajtóval sokszorosította, hanem a vád részét képezte Szatmár megyében elmondott közgyűlési beszéde is, melyben éles szavakkal vádolta az örökváltságot megbuktató kormánypolitikát. Bécs az országgyűlés alatt végig folytatott provokatív politika egyenes folytatásaként elhatározta, hogy nemcsak a reformokat akadályozza meg, de ellenfelei számára is lehetetlenné teszi az agitációt. Éles támadás volt ez a szabad gondolat és szólás végvárai, a nemesi szabadság féltve őrzött fórumai, az országgyűlés és a megyei közgyűlések ellen s egyben intés minden ellenzéki címére. Az ellenzék ennek megfelelően lépett a tiltakozás útjára. Elkeseredését csak fokozta, hogy Wesselényit az örökváltság melletti és Bécset annak megbuktatása miatt felelősségre vonó beszédéért is perelték, az örökváltság ügyére kevés reformer tudott düh nélkül emlékezni. Az országgyűlésen 1835. április 9 -én a pesti követ Dubra-