Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

ja is módosult Zemplénben. Most már a "kisebbik rossz" Lónyay megválasztását sürgették, hogy Kölcsey esetleges zempléni be236 futását elkerüljék. Adataink szerint Ujházy László is megpróbálkozott a zempléni követséggel. Azonban nem volt független birtokos, a Csáky grófok szolgálatában állt, s így kilátásai a minimálisnál is kedvezőtlenebbek voltak. Lónyayt a vázolt előzmények után 1835.március 12-én követté választották, ami nyílt elismerése volt munkásságának, felkészültségének és tekintélyének. Ne feledjük, hogy a megyei választások közül egyedül a követválasztás volt az, amely főispáni jelölés nélkül történt. Az ellenzék elismert vezetőjének megválasztása egyúttal a teljes megyei ellenzék számára is sikert és elismerést - országgyűlés alatti munka, a bizottságokban vitt vezető, indítványozó, sok szellemi energiát igénylő, áldozatos tevékenysége alapján nagyon is megérdemelt elismerést - jelentett A követi megbizatás az ekkor 30 esztendős Lónyay személyes fejlődése szempontjából is döntő jelentőségű. Olvasmányai, baráti körének vitái, a levélváltások, megyei feladatok, gazdászati tapasztalatok és fővárosi tájékozódás után Pozsonyban vált valóban országos áttekintéssel rendelkező kész emberré, államférfivá. Megyéje s mindenekelőtt a zempléni ellenzék személyében megtalálta igazi országgyűlési képviselőjét, azt, aki a közfigyelmet kiérdemlő módon és színvonalon volt képes utasítását képviselni s a reformok mellett érvelni. Az országgyűlési ellenzék vezérkara is nyert benne egy közbizodalmat kiérdemlő munkatársat /a másik követ, Szirmay, ellenzéki volt ugyan, de az országgyűléseken jelentősebb szerepet nem játszott. Dókus esetében pedig aligha volt várható, hogy az ellenzéki szellemű utasítást szívvel-lélekkel képviselje; az országgyűlés eseményeinek ismeretében már az is eredmény volt, hogy esküjét megtartva, egyszer sem szavazott utasítása ellen/. Lónyayt pozsonyi megérkezésekor már várta a jó barát, Evva András levele, melyben a kormányhivatalokkal megvásárolt sok ellenzéki renegátra utalva figyelmeztette, hogy Pozsonyban sok kísértésnek lesz kitéve, s ha elbukik, mint sokan mások, "egy 2 "î R egész szerveződő nemzedék esik vissza hitében".