Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

egyelőre csak a törvény után telekre költöző nemesek adózásáról volt sző. Amikor az országgyűlés befejező periódusában sorra került a már korábban telekre költözött nemesek adózásának kérdése, Zemplén álláspontja is elutasító lett. De erről a maga helyén. A jobbágyot megillető haszonvételek tételes tárgyalásakor következtek azok a kérdések, melyek már közvetlenül érintették a nemesi tulajdont. A jobbágytelekhez adandó legelő és a legelők elkülönözése, a fajzási jog, az irtásföldek sorsa vagy az urbariális bormérés hosszadalmas viták forrásává váltak, melyek során a sokfelé ágazó és szenvedélyesen védelmezett véleményekben itt is,ott is a maga meztelenségében bukkant elő a földesúr anyagi érdeke, a majorság növelésének ill. az úrbéres föld csökkentésének, megnyirbálásának szándéka. Zemplén megye sem képezett kivételt, sőt, az átlagosnál önzőbbnek bizonyult, mivel a megye természeti adottságai miatt a legelők és irtások sorsa, mint a felföldön,általában, mélyebben vágott a nemesség húsába, mint az ország más területén. Ismeretes, hogy a hónapokon át tartó lármás, kaotikus és szenvedélyes legelő-vita eredménye az lett, hogy az országgyűlés elrendelte a legelők elkülönözését ott, ahol a legelő a jobbágynak egyáltalán kiadható s ahol a földesúr ill. a jobbágyok többsége akarja, és a körülmények is lehetővé teszik, mégpedig a telkek megyénkénti osztályzatát alapul vevő kulcs szerint. Az elkülönözésnek úrbéri úton, a Helytartótanács felügye2] 3 lete alatt kellett megtörténnie. Zemplén erejéből a viták elején még futotta néhány pozitív javaslatra: Dókus többek társaságában érvelt az általános tagosítás mellett /a végleges törvényjavaslatba is bekerült "ajánlottan"/, majd javasolta, hogy ahol nem adható ki a legelő - Zemplénben több község határában gyenge és kevés volt a legelő -, ott a jobbágy arányosan kevesebbet szolgáljon /ismét bizonyíték arra, hogy a zempléni nemesség határozottan törekedett az úrbéri telki állomány csökkentésére, akár a jobbágyi szolgálatok csökkentése árán is/; s azt is hozzátette, hogy a korábbi "megoldás", már mint a szűkös legelők megszállása földesúri nyájakkal s a jobbágy ki214 / szorítása, tarthatatlan. Állásfoglalása, melyben például