Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

Deák is osztozott, túlnient a végleges törvényjavaslaton és a törvényen, mely az említett esetekben a régi állapotot rögzítette és csak egyezkedést ajánlott. Zemplén célja és törekvése a legelő ügyben leplezetlenül akkor mutatkozott meg, amikor megérkezett Sátoraljaújhelyre a végleges - és a legelő felosztást, ha feltételes módban is, kimondó - törvényjavaslat szövege. A közgyűlésből kitört a majorizálni szándékolt legelők részbeni elvesztése feletti düh: az összegyűlt nemesség "megilletődéssel" vette tudomásul, hogy "a százados nemesi jogok teljes sérelmével és elmeilőzésévei, jószágaik használatában megszoríttatnak, sőt birtokuk jó része az adó fundusába kerül". Kijelentették, hogy "az alkotmány megrendítése nélkül" készek az adózónak minden segítséget megadni, de a legelőt illetően kvótát nem fogadnak el, mert "tűrhetetlen lenne" ha az uraság "saját jószágán" korlátok közé szorulna. Ez nemcsak hogy osztozás a jobbággyal - folytatódott a közgyűlési határozat -, ami már magában sérelem - hanem "kivetkeztetés a nemesi jószágból", s ebben "soha meg nem egyeznek". A határozat szembe kerülve a megyei operátumban kimondott elvvel, indignálódva jelentette ki, hogy az országgyűlésnek nincs is felhatalmazása sarkalatos jo215 / gok tárgyalásába ereszkedni... Itt említendő meg, hogy a megye már 1833 márciusában, az úrbéri tárgyalások elején világos óvást javasolt, hogy az úrbéri törvénycikkek csakis az úrbéres földek216 re vonatkozzanak, a majorságokról pedig szó se essék. (hogy majorságon mit értettek, az részben az iméntiekből, részben az irtásföldekkel kapcsolatos zempléni álláspontból világosodik meg). Az irtásföldek kérdésében az országgyűlés egészét aligha lehet önzetlenséggel jellemezni. A követek álláspontja már az első kerületi viták során kialakult: az urbárium idején megszabott telki állományon felül az uraság minden irtást válthasson vissza. Dókus utasítása alapján osztozott e véleményben s hangsúlyozottan jelentette ki, hogy minden irtás a földesúr tulajdona. Áldozni kell a jobbágy javára - folytatta -, de az áldozatok ne csak a hegyes vidékek birtokosait sújtsák. Hiába emlegette Deák az emberséget s javasolta az irtásföldek jobbágyké-