Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

Az országgyűlés egyik, a jobbágy számára kétségtelen eredménye volt a jobbágytelki haszonvételek eladásának engedélyezése. A szabad adás-vétel mellett kezdetben kialakuló alsótáblai többség itt végig megmaradt s a kormány sem állított különösebb akadályokat. A részleteket illetően már szerteágaztak a nézetek: az Országos Bizottság korlátlan adás-vételt javasolt, míg egyes megyék maximálni kívánták az egy személy által vásárolható telkek számát; az egyik megye kirekesztette a földesurat a vételből, a másik nem. Zemplén mindvégig az eladhatás mellett szavazott, de a vételből "már csak a vevők számának növelése miatt is" nem zár ta volna ki a földesurat (Zemplén nemessége szívesen vette volna a majorságok növelésének törvényes lehetőségét); az egy jobbágy által vehető telkek számát pedig a község nagyságától függetlenül négyben kívánta maximálni. A követek többsége először a zemp leninél erősebb korlátozást fogadott el, meg akarván akadályozni hogy a földek egyesek kezén halmozódjanak fel és tömeges pauperizálódás induljon meg, ami - mondták - az iparral nem rendelkező Magyarországon különösen veszélyes. Mindebben már ekkor, a fe udalizmus elleni reformmozgalom elején szerepe volt a romantikus kapitalizmus-ellenességnek is. A királyi resolutió vitái után a végeredmény a szabad adás-vétel lett, de a törvény a vevők sorából kirekesztette a földesurat és a közbirtokosságokat, elkerü2 0 H lendő a nemes és jobbágy földjeinek további keveredését. A telki haszonvételt vásárló, azaz jobbágytelekre költöző nemes körül aztán az országgyűlés legizgatottabb, acsarkodássá fajuló vitái bontakoztak ki, bár várható volt, hogy ezen az országgyűlésen csorbulni fog a nemesség kivétel nélküli, általános adómentességének elve, hiszen 1827-ben az országgyűlés már elvben elfogadta a telki nemesek adózását és csupán a végrehajtást függesztette fel. A jobbágyon is segíteni kellett: eddig a telki nemesek helyett is a jobbágyok adóztak. A megyei véleményeket kö zös nevezőre hozni szinte lehetetlen volt. Egyes megyékben kevés nemes élt jobbágytelken ill. már korábban is adózott a telki nemes, másutt viszont tömegével voltak szegény nemesek jobbágytelken s nem fizették az adót. Az adózás pártolói egyébként korántsem indultak ki egytől-egyig a közös teherviselés iránti nemes