Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE
voltak. Az úrbéri ügyek továbbra is megmaradtak a földesúri joghatóság alatt, s csupán az úriszék szerkezetében történt némi 199 korrekció. A jobbágy személyes biztonsága vonalán viszont Deák # ügyes húzása legalább az elvet megmentette: arra hivatkozva, hogy leiratában a király sem tagadta a javaslat fontosságát, belefoglaltatta az eredetileg külön törvénycikk elvi részét az úriszéki törvénycikkbe. A fontos javaslat tételes jogi lebontása és gyakorlati szabályozása viszont már nem történhetett meg.^^ 1 Zemplén reformerei nehezen törődtek bele az újabb vereségbe: 1835 februárjában a közgyűlés ismételten felhívta a követek figyelmét az úriszéki reform, a jobbágy személyes biztonsága, valamint az örökváltság lelkes támogatására. x A jobbágyi szolgáltatások pontonkénti tárgyalása közben megérkezett az uj zempléni utasítás. Az 1833. május 15-i közgyűlés - látva, hogy a jobbágyoknak teendő kedvezés "a köz véleménynek csak csekély részét hatja át," és legalább az, ami az urak "önkéntes jószívűségén múlik megtörténjen és bizonyíthassák igaz szándékukat az adózók sorsának könnyítésére" - a követek feladatává tette az évi 1 forintot kitevő házhely-taxa ("füstpénz") és ä "kis tized" eltörlését, a kilenced kötelező robotján túlmenő igénybevételének megszüntetését. Dókus javasolta is az ország202 gyűlésen a füstpénz eltörlését (mindössze Nagy Pál támogatta), 203 és pártolta a "kis tized elengedését, valamint a kilenced kötelező megváltását is (eltörlésére csak Borsiczky tett indítványt). 1 A tized megváltását is támogatta. Az országgyűlési többség azonban csak a tized megváltását fogadta el kötelező e205 rővel, míg a kilenced megváltását csak ajánlottan... A protestánsok tizedmentességét viszont a protestáns Zemplén megye, szemben a kerületi ülés többségének határozatával, nem fogadta el. A kerületi határozat hallatára az újhelyi közgyűlés leszögezte, hogy a tized "a Hazának, s nem az egyháznak" lett annak idején ajánlva, így kivételnek helye nincs, s inkább visszatért a tized eltörlé2 06 sének indítványozásához. Az 1835. november 11-i kerületi ülésben elbukott a protestánsok tizedmentessége is, az eltörlés pe207 dig szóba sem került. A törvénybe végül - mint ismeretes, - a kilenced és tized ajánlott megváltása került.
