Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

Iák közti üzenetek és válaszüzenetek, feliratok, illetve resolutiók útvesztőiben. A jobbágy személyének és vagyonának biztosításáról szóló törvénycikk javaslat (kihallgatás és ítélet nélkül sem személyében, sem vagyonában ne károsodhasson, érdekeit törvényes bíróság előtt személyesen képviselhesse) mellett 1833. június 17-én jelentős volt a többség az alsótáblán. Zemplén nevében Dókus kijelentette, hogy e javaslatot kellene az úrbéri 195 törvények élére állítani. A már említett 1834. augusztus végi királyi leirat elismerte ugyan az elv helyességét, de tárgyalását máskorra halasztotta. Elutasította a resolutió az alsótábla úriszéki javaslatát is, mely az úrbéri ügyeket kivette volna az úriszék, a földesúri joghatóság alól. (Az úriszék eltörlésére 196 csak 6 megye szavazott.) Zemplén az úriszéki javaslatnál a kezdeti többséggel tartott, s ismételten utalnunk kell arra, hogy az úrbéri pereket Zemplén nemcsak a megyei törvényszék elé kívánta utalni, ami önmagában, ismerve a megyei törvényszékek szervezetét, nem sokat mond, hanem a megyei közigazgatást és bíráskodást elválasztva egymástól, állandó és független megyei törvényszékeket akart. Ugyanakkor pozitív úriszéki javaslatának, értékét rontotta, hogy a mulasztó jobbágyokkal szemben "mérsékelt testi büntetést" kívánt, mondván, hogy az országgyűlés az úri hatalom megszorításában, visszaéléseinek büntetésében rendkívül engedékeny, a jobbágy visszaéléseinek viszont "nyitott kapu engedtetik", márpedig a megye nemessége a "pártatlan igazságot" akarja és a szankciók egyébként is a műveletlen jobbággyal s nem a földesúrral szemben szükségesek... (A közgyűlés nyílván zokon vette a törvényjavaslatban a kihágást elkövető földesúrra kirótt bünte197 téseket; ehhez a nemesek nem voltak hozzászokva...) Zemplén a jobbágy biztonságát és az úriszéket illető álláspontjai mellett az úrbéri resolutió utáni 1834. szeptember 4-i közgyűlésen is kitartott: a pótutasítás nem fogadta el az úriszék régi formáját, a jobbágy személyes szabadságát, biztonságát pedig egyenesen az úrbéri törvényjavaslat "koronájának" tartotta és nem egyezett bele, hogy a törvénykezési tárgyhoz (azaz ad acta) te19 8 gyék. Az 1834. decemberi országos üléseken azonban mindkét tárgy megbukott, a kormány manipulációi a megyéknél ismét eredményesek