Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

Bécs nem tartotta érdekének, hogy a nemesség és a jobbágyság gazdálkodása jobb legyen, hogy a nemesség és jobbágyság közti frontvonal kevésbé izzón, s legkevésbé tűnt számára célszerűnek az, hogy a jobbágy ilyen jelentős tehermentesítése épp a megyék s az alsó tábla kezdeményezésére valósuljon meg; s ez csak a kérdés egyik oldala: Bécsben bizonyára azt is érzékelték, hogy itt nem csak a feudalizmuson belül adandó kedvezésekről volt szó, hanem a reformokat sürgető megyék a feudalizmus konzerválására hivatott operátumok tárgyalása kapcsán - kimondva-kimondatlanul - a feudalizmus alapjainak megingatását célzó javaslatokat igyekezte': becsempészni. Bécs ennek tudatában alakította ki az országgyűlés kezdetétől követett taktikáját, alapulvéve az egyetlen lehetséges létalapjának vélt feudalizmus merev változatlanságban tartását: megbuktatni a polgári reformot, s egyetlen mederbe, az urbárium kodifikálásába terelni az országgyűlés menetét, s ennek során némi kedvezményt nyújtani a jobbágynak kizárólag a földesurak rovására. E taktika sikere esetén Zemplénre (s a hasonló utasítással rendelkező megyékre) nehéz percek vártak: utasításának erényei a polgári szabadságjogok kívánatában jelentkeztek, s ezek bukása után a jobbágyok előtt már nem sok pozitívumot tudott felvillantani, hiszen éppen a paraszti tulajdon igenlése, a nemes és jobbágy közti tulajdonbeli osztozkodás gondolatának felmerülése kapcsán természetes volt, hogy a zempléni nemesség haladó része is a jobbágyi haszonvételek, a jobbágynak adandó nagyobb anyagi kedvezmények vonalán szűkkeblű és önző volt, főként, ha a majorságok érintetlenségét kérdésessé tevő javaslatok merültek fel; a nemesség az említett történelmi osztozkodásból kedvező helyzetben kívánt kikerülni. A nemesi reformerek hajlandók lettek volna a jobbágyot bérlőnek tekinteni és minden úrbéri köteléket el vagdosni, de a bérleti összeget és annak összetevőit jelentőseb ben csökkenteni nem. Márpedig a jobbágy személyes emberi szabadságát, a polgári engedményeket célzó javaslatok az örökváitsággal párhuzamosan sorra elestek, vagy legalábbis eredeti értékükben, erejükben megfogyatkoztak az úrbéri tárgysorozat elnyúló vitáinak, a táb-