Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

zett az országgyűlés tárgyalásainak rendezetlensége, a főrendek és a kormány vétója ellen. Deák teljes jogászi fegyvertárát felvonultatta az örökváltság elleni sokat hangoztatott fő érv, az ősiség ellen, majd figyelmeztetett arra, hogy ezrek átka fogja a sikertelen országgyűlést kísérni. Mindez hiába volt, s az ellenzék keserűsége nem ismert határt. Zemplénből egyetlen friss, közvetlenül a bukást követő ellenzéki véleményt ismerünk, s ez Ujházy Lászlóé, aki Kossuthhoz írt levelében vaksággal és gonoszsággal vádolta mindazokat, kiknek a bukásban részük volt ("szóljon rajok azon embertelen rabszolgai törvénynek legszörnyűbb átka"), hiszen a saját ingatlan - írta minden polgárosodás és "szövetkezés" alapja: "...hogy lehet két egymás ellen felfegyverzett, és a felső hatóságok önkénye által szüntelen ingerlésben tartott kezeknek a nemzeti gazdálkodás közcéljára sikeresen együtt dolgozni?" Ujházy szerint egy évtizedre vége lett a szép reményeknek, pedig "hol nyerhetünk az országló székek önkénye, s azon körül dolgozó oligarchák ellen biztosítást, ha nem a nép körében... ha a nép soraiban független kisebb birtokosokat nem teremtünk?... ha olly polczra nem emeljük őket, honig? nan törvényhozói részvétet is igényelhetnek...? A levél szépen mutatja, milyen szerepet szánt a zempléni ellenzék az örökváltságnak a reformok sorozatában. Békés megye még egy kétségbeesett kísérletet tett. Körlevelében az örökváltság érdekében újabb megyei rohamot javasolt, (ismeretes, hogy az agitáció miatt Békésben hosszú ideig királyi biztos nyomozott...) - Zemplén január 21-i újabb pótutasításában támogatta Békést, s "fellelkesedve" adott ismételt pártoló utasí19 3 tást, de a tényeken már nem lehetett változtatni. Az országgyűlés gondolkodó része értetlenül állt a kormány politikájával szemben. Az még az ízig-vérig konzervatív Zsedényi előtt is világos volt, hogy a jobbágyterhek örökös megváltása egyrészt nagy könnyítés a jobbágyon, de másrészt az okszerűen gazdálkodni kívánd birtokos nemesnek is elsőrendű érdeke, hiszen a robot értéktelensége pl. napról-napra nyilvánvalóbb lett, azaz - Zsedényi szavai - a kormány e ponton a nemesség gazdasági ér194 dekei, s a nemesek szabadsága ellen is állást foglalt. Igen,