Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA

esküdtszéki eljárás bevezetése, a céhek szabályozása, az országgyűlés és a megyék rendezése, sajtószabadság, stb.) már az albizottságokban többségben lévő konzervatívok jórészt kiszűrték, ami mégis bekerült az albizottsági munkálatokba, azt az összbizottságban döntő többségben álló maradiak hagyatták ki. A pozitív javaslatok különvéleményekbe szorultak. A sok energiát és egyéni kezdeményező erőt hasznosító, rengeteg időt emésztő országos bizottsági operátumok így csak toldozást-foldozást tartalmaztak. Nem is történhetett másként. Az udvar kezdettől fogva leplezetlen ellenszenvvel figyelte a munkálatot, évtizedeken át halogatta a régi operátumok országgyűlési megvitatását olyannyira, hogy végül l-l tárgynak az Országos Bizottsághoz való utalása már az eltemetéssel vált azonossá. 1825-ben is a kormány csak azért javasolta az operátumok tárgyalását, hogy az országgyűlés várhatóan erőteljes sérelmi vitáinak elejét vegye. Bécs a bizottsági munkálatokat az országgyűlés kezdeményező joga felerősödésének és az abszolutisztikus kormányvitel gátjának, a vámügyek, nevelés és katonai kérdések tárgyalását pedig egyenesen a felségjogok sérelmének tekintette és így ott hátráltatta a munkát, ahol csak lehetett, eltökélve, hogy a számára előnyös javaslatokat nem az országgyűléssel közösen kialakított törvényekkel, hanem rendeletileg lépteti életbe. De nemcsak a kormány állított akadályokat, hanem maga az országgyűlés is: mind 1791-ben, mind 1827-ben alapelvként állította az Országos Bizottság elé a rendi-feudális alkotmány sarkallatos pontjainak sérhetetlenségét. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a reformerek kivétel nélkül elégtelennek tartották a bizottsági munkálatokat. Az operátumok kinyomtatása és szétküldése - nem véletlen, hogy a kormány sokáig ellenezte - mégis jelentős eredmény volt. Lehetőség nyílt arra, hogy országszerte, a megyékben, szélesebb körben, közgyűlési közönség előtt, nyilvánosan vitassák meg a javaslatokat. A viták során az itt-ott már alakuló reformellenzék tagjai az ország immár halaszthatatlan társadalmi-gazdasági átalakításának kérdéseit részleteiben is átgondolhatták, ill. rendszerbe foglalhatták, majd kialakuló véleményüket baráti kör-