Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE
siettetése és a célszerűség érdekében máskor kerüljön az országgyűlés napirendjére, s felszólította követeit, hogy a továbbiakban ismét az örökváltság tárgyalása és törvénybe iktatása mellett 187 foglaljanak állást. Az ellenzék nem elégedett meg ennyivel, to vább ütötte a vasat. Ugyanezen a napon a közgyűlés a már két éve folyó országgyűlés egyre nehezebben áttekinthető tárgyainak, a kö vetjelentéseknek, utasításoknak, megyéktói és főhatóságoktól érkező leveleknek összevetésére s javaslatok készítésére állandó bizottságot küldött ki. A 9 tagú bizottságba, melynek alapvető szerepe lett a további pótutasítások kialakításában, túlnyomórészt ellenzékiek kerültek (báró Vécsey, báró Barkóczy Imre, Soós 188 Lónyay, Kolossy József, Nyomárkay, Fáy Ferenc. Az új zempléni utasítás híre Pozsonyban az ellenzék köreiben nagy örömet okozott s a decemberben ott időző Soós Jánoson keresz 189 tül Kölcsey is köszönetet mondott zempléni társainak. Zemplén azonban csak egy megye volt a sok közül, s a kilátások kedvezőtlenek voltak. Vécsey Pál például november végén már Lónyayhoz írt levelében, országgyűlési hírei alapján érezte, hogy az örökváltság el fog bukni, s úgy látta, hogy olyan körülmények közt, mikor a megyék önmagukhoz hűtlenné válnak, jobb lenne, ha az országgyűlés az egész úrbéri tárgyat félretenné, hiszen ,! illyen korból jobb semmi törvény, mint ollyan, mely átkozott volna örök időkre. Véleménye szerint fő feladattá az vált, hogy a reformerek széleskörű propagandával felrázzák a megyéket, s egy sikeresebb időszak 190 érdekében előkészítsék a talajt. Vécsey sejtése beigazolódott: a döntő jelentőségű december 10-i országos ülésen elesett az örök váltság, mivel mellette már csak 22 megye (köztük Zemplén) szava191 zott. A békési Csepcsányi ki is jelentette: jobb lenne haza menni, mintsem ilyen körülmények közt törvényt hozni. Borsiczky a főispánokon verte el a port: törvényhozói kötelességük az lenne, hogy az országgyűlésen álljanak helyt, s nem az, hogy megyéik ben ügyködjenek a reakció szolgálatában. Balogh János viszont a megyék reformereit illette szemrehányással: "Ha a megyebeli Karok és Rendek törvényes erejüket használni tudják, s akarják, nincs olly kormányi befolyás, nincs olly kormányzói cselszövény, melly őket elszédítené, vagy megtántorithatná", majd kirohanást inté-
