Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE
tág mozgási lehetőséget biztosító volta. A helyzet 1848-ig változatlan maradt, ami egyértelmű volt avval, hogy a reformkérdések egy-egy a struktúra lényegén nem változtató részletkérdéstől eltekintve, békés parlamentáris úton nem valósulhattak meg. A reformországgyűlések és az azokat előkészítő megyei közgyűlések, bizottsági munkálatok hiába ötvözték az ország legjobbjainak sokszor hatalmas munkával elért eredményeit, s hiába képviselték e gondolatokat európai első színvonalon a legjobb reformer követek, a törvényhozás csúcsfórumának makacs és minden előrelátást nélkülöző ellenállása miatt nem törhették át reformokkal a feudalizmus rendszerét. Fő eredményük az igények felébresztése, a teendők körvonalazása és egyre szélesebb körben való tudatosítása lett. AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE 1834 végéig az országgyűlés tárgyalásainak központjában az úrbéri törvénycikkek vitája állt, ezen belül is döntő jelentőségű volt a jobbágy terhek örökös megváltásának kérdése. Az alsótáblai többség mindenképpen dokumentálni akarta a jobbágyság előtt segítőkészségét, a jobbágyterhek könnyítésére irányuló erőfeszitéseit. Az örökváltság került az érdekegyesítésre irányuló reformpolitika fókuszába. Érzékelte ezt a kormány is: minden erejét összeszedte a javaslat megbuktatása érdekében. Zemplén az úrbéri viták során végig az ellenzéki megyékkel tartott, osztozott a köznemesi reformpolitika erényeiben és korlátaiban egyaránt. 1833. április 30-án Dókus az örökváltság mellett szavazott, söt többedmagával jelezte, hogy megyéje a jobbágyot nemesi birtok bírhatásának jogával, s általában minden tulajdonjoggal felruházni kívánja. Az örökváltság mellett döntő többség alakult ki (mindössze 7 megye szavazott ellene, köztük Pest megye, ahol a kormány új, a megyei pótutasítások felől támadó taktikája hamar tért nyert), a tulajdonkénti megváltás azonban egyszavas kisebbségben maradt, jeléül annak, hogy a köznemesség többsége a jobbágy szabad tulajdonának gondolatáig még nem '
