Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - A LENGYEL FELKELÉS HATÁSA A REFORMEREKRE

ellenzék már ekkor, a munka kezdetén számolt (vagy számolnia kellett volna) az ország sok nemzetiségű voltából adódó problémával, ami az állami függetlenség hiánya mellett a magyar reformmozgalom másik fő és jqllegadó tehertétele volt. Kossuthék egyelőre csak a nemzetiségek abszolutizmus általi felhasználhatóságának veszélyére figyeltek fel. A lengyel nemesi felkelés még egy tanulságot szolgáltatott a magyar reformereknek, s ezt a tanulságot a zempléni reformerek megintcsak közvetlen tapasztalat útján szűrhették le. A lengyel parasztságnak a felkelés során tanúsított teljes passzivitására és érdektelenségére gondolunk, mely a felsőmagyarországi jobbágyságra is hatást gyakorolt (ne feledjük, hogy a határmenti területeken nemcsak a lengyel és magyar nemesség, hanem a lengyel és magyar jobbágyok közt is létezett a személyes kapcsolatok rendszere). A lengyel jobbágyokhoz hasonlóan a zempléniek is az urak ügyének tartották a felkelést. A lengyel nemesség magáramaradását és a magyar jobbágyság álláspontját látva a reformerekben felerősödött az 1831-es jobbágyfelkelés hatása, újabb motívummal gazdagodott a személyes szabadságjogok kiterjesztésének gondolata, szaporodott az érdekegyesítési politika támogatóinak száma, melynek jelentősége majd az operátumok megyei vitáin s az országgyűlési követutasítás kialakítása során mutatkozott meg igazán. A zempléni ellenzékiek lengyelbarátságáról, az emigránsok zempléni fogadtatásáról Kossuth 1832.május 31-i feljegyzéséből alkothatunk képte. Két lengyel menekült érkezett Újhelyre és a megye biztonságos búvóhely lehetett - a Kaszinóban szállt meg. Vécsey Pál sok jelenlévőnek bemutatta, majd Kossuth-tal felváltva két héten át vendégül látta a teljesen fesztelenül.mozgó, vadászatokon is résztvevő lengyeleket. Ugyanakkor Kossuth feljegyzéséből példát kapunk a kormányrendeleteket a közvélemény ellenére szolgai módon végrehajtó egyes megyei hivatalnokok eljárásáról is. Dókus alispán visszaélve Kossuthék bizalmával és hiszékenységével, előállíttatta a két lengyelt és visszatoloncol123 tattá őket Galíciába (Kossuth szavaival: "Kamcsatkába" ). Egyik kezdő lépése volt ez a fokról-fokra aulikusabbá váló, választőit 124 cserbenhagyó Dókus Lászlónak alispáni minőségében.