Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ 1831-ES PARASZTFELKELÉS ÉS HATÁSA AZ ELLENZÉKRE

kör vezetőjének, Lónyay Gábornak birtokát, ahol a mozgolódás augusztus elején kezdődött, és 10 napon át tartott. A járvány idején (Deregnyőn 60-an haltak meg) a jobbágyok egy csoportja Terebesre ment orvosságért és ott hallotta, hogy sok úr és orvos már a parasztok fogságában van; ekkor határozták el, rész8 0 ben a terebesiek buzdítására, saját uraik foglyulejtését. Egyidejűleg Hegyi község követeket küldött Deregnyóre, akik továbbadták a híresztelést: a kutak meg vannak mérgezve és "az urak a doktorral együtt orvossággal elegyített méreggel etetik a parasztokat." A közeli Ráskán elfogták az orvost, aki félelmében igazolta és a deregnyői bíróra hárította a gyanút. A bírót ezután halálra keresték a parasztok s csak úgy tudott megmenekülni, hogy egész nap nyakig ült a patak vizében. Elfogták és alaposan megverték viszont Petrovics uradalmi inspektort s csak nehezen tettek le szándékukról, hogy a helybéli protestáns prédikátort 81 is foglyul ejtsék. Buday András (Lónyay Gábor fiskálisa, a megyei közgyűléseken az oppozíció sorában még sok hasznos szolgálatot fog tenni) szerint az uradalmi cselédek zöme részes volt a lázadásban. Úgy látta, hogy ha Lónyay Gábor birtokán marad, elejét vehették volna a lázongásnak. A parasztok egyik vezetője ugyanis azt kiabálta: "azért ment el az úr is, mert már el volt 8 2 rendelve a méreggel való etetés." A deregnyői intéző is sietett tudósítani Lónyayt: a jobbágyok követelésére ki kellett nyitnia a magtárakat, s alig lehetett megakadályozni a kastély feldúlását. Elkötöttek a parasztok néhány lovat is az uradalmi istállóból, mondván: "az már nem Lónyayé, nincs már földesúr, nincs már vármegye". Az intéző levele végén érezhetően fellélegzett: "Min8 3 den percben várjuk a katonaságot, és a statáriális bíróságot." Buday megemlékezett a zempléni felkelés nemesi áldozatairól is: Reviczky Jánost "aki igen rendes ember volt s több árvát hagyott maga után" sajnálta, de a többiekről így írt: "Nagy latrok voltak, 8 4 nyilván azért is kegyetlenkedtek velők.". Augusztus közepére már Deregnyőn is és az egész megyében a katonaság az úr. Az elszigetelt, szétszórtan tevékenykedő felkelőket néhány nap alatt leverték. Az augusztus 2-i újhelyi közgyűlés (ekkor még tartott a felkelés, de a megyeszékhely már biztonságos volt a megyei apparátus számára) tanúsága szerint a nemesség szerette volna a kormány katonái nélkül leszerelni a moz-