Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ 1831-ES PARASZTFELKELÉS ÉS HATÁSA AZ ELLENZÉKRE
Fokozta a nehézségeket az 1830 áprilisi bodrogközi árvíz; 25 ezer ember forgott közvetlen életveszélyben. Néhány községben csak a templomok tornya és egy-egy magasabb kastély teteje látszott ki a vízből. 66 Az inség és az árvíz meghozta - vagy felerősítette - a járványokat is. Ismét eluralkodott a Felvidéken szinte állandóan ott ólálkodó marhavész, gondokat okozva a húsellátásban. 67 1830 áprilisában, Liszkán, ismeretlen fertőzőmi6 8 rígy" terjedt, a megye ingyen orvosságot osztott szét az Ínségesek közt, májustól az orvosok hetente voltak kötelesek beszámolni a fertőző betegségek állásáról. Mindez azonban csak csepp 6 9 a tengerben. A megyérek nem volt kórháza, csak 1830 decemberében jött össze alapítványból és közadakozásból nagyobb summa az alapítandó kórház céljaira. A megyei kórház csak 1833-ban jutott el odáig, hogy 10 beteget tudott fogadni... December 28-án a Helytartótanácstól megérkezett az Oroszország felől érkező kolera híre. Megkezdődik az utak összeírása, a "veszteglő házak" kijelölése. 1831 nyarán már az országban terjed a kolera, mely az országban összesen kb. 250 ezer, Zemp72 lenben 18 ezer 672 ember életét követelte. Az ellentmondó intézkedések Ca határzár és a belső záróvonalak ideiglenes feloldása, majd visszaállítása) és egyes túlzó rendszabályok 7 " 5 csak növelték a pánikhangulatot. A záróvonal járványmentes területeken is meggátolta a jobbágyokat az ez évben végre jónak ígérkező termés betakarításában. A rászorulók nem juthattak le az Alföldre aratni. A parasztok kezdték a kolerát úri kitalálás hak minősíteni, majd tévhiedelmek terjedtek el, miszerint az orvosok és a patikusok a földesurak akaratából mérgezik a kutakat, és gyilkos szerekkel "étetik meg" a parasztokat. Abaúj, Zemplén, Sáros, Szepes és Gömör vidékén július végén, augusztus elején kirobban a parasztfelkelés. Zemplénben a jobbágyok körében a vázolt körülmények közepette már évek óta megerősödött a gyújtó indulat. Erdőbénye és Baskó községekben 1829 decemberében még csak helyi jellegű villongás tört ki, s a Helytartótanács kénytelen volt királyi biztost 74 küldeni a helyszínre; 1830 márciusában Zamutó és Varannó lakosai keltek fel és támadták meg a \eres-vágási kamarai opálbányát
