Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - A REFORMELLENZÉK ÉS SZÉCHENYI: A ZEMPLÉNI KASZINÓ

küzdelemben csakis a gyengébb, az éppen csak eszmélő bukhat el. Még a Lónyay-kör Széchenyi-vitájának kibontakozása előtt tettekre váltotta a zempléni ellenzék Széchenyi egyik alapgondolatát. A nemesség s a még kisszámú polgárság művelése, pallérozása, a nemzeti nyelv ápolása, a gondolatcsere és a művelt fők oly kívánatos összpontosulása érdekében létrehozták újhelyen a zempléni kaszinót, elsőként követve Széchenyi pesti kezdeményezését. A gondolatot Balásházy János - könyvei kiadása ügyében gyakran fordult meg Pesten - vetette fel. Az ő házában határozták el az ellenzékiek 1831.január 1-én a kaszinó megszervezését. Az alakuló közgyűlésre január 24-én került sor, közvetlenül a nevezetes közgyűlés után, melyen a Vécsey és Kossuth vezette oppozíció felelősségre vonta Vay Miklóst követutasítása megszegéséért. A megye székhelyén - az izgalmas összecsapást előre várva - szokatlanul nagy tömeg gyűlt össze s így az időpont kiválóan alkalmas volt az első kaszinói gyűlés megrendezésére. A szervező munka sikerrel járt: Vay Miklós már február 23-án arról számolt be Reviczky kancellárnak, hogy a 250 taggal (részvényessel) rendelkező kaszinó 11 újságot járat, s az ellenzék "ott főz ki mindent". A kancellárián és általában az udvari körökben - ahol állandóan a párizsi és a lengyelországi forradalmi események betörésétől, a tekintély, tulajdon, vallás elleni izgatásoktól és a nemzeti érzés fellendülésétől tartottak, és mindenütt forradalmi ügynökök után szimatoltak, nem riadva vissza a magánlevelek felbontásától sem - nagy ijedelmet keltett a pesti, zempléni s az ezeket követő szepesi kaszinó megalakulása. Megfigyelésüket a főispánok, kamarai kormánytisztviselők (a Magyarországon az ausztriai szervezettségben ki nem épült rendőrséget részben a postai és kamarai személyzettel pótolták) és aulikus megyei hivatalnokok feladatává tették. Reviczkyt főként az háborította fel, hogy a kaszinók alapszabályai nyomtatásban is megjelentek, az illetékes cenzorok jóváhagyása és tudta nélkül. Maga a király is felelősségre vonta ezért József nádort, aki azonban a kaszinókat, mint közművelődési intézményeket nem tartotta veszélyeseknek és nem azonosult a bezárásukra irányuló bécsi törekvésekkel, mert úgy látta, hogy a kormánynak jobb, ha az ellenzék nyilvános - és ellenőriz-