Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - A REFORMELLENZÉK ÉS SZÉCHENYI: A ZEMPLÉNI KASZINÓ

A REFORMELLENZÉK ÉS SZÉCHENYI : A ZEMPLÉNI KASZINÚ Széchenyi munkássága a fiatal zempléni ellenzék körében is mozgalmat idéz elő. Olvassák a Hitel-t, a Világ-ot, majd megindul felettük a vita, melynek lényegét Barkassy - ez időben az ő gyakori levelei adják a legtöbb támpontot - reflexiói alapján tudjuk rekonstruálni. Maga Barkassy a Világ-ot remekműnek, íróját "a nemzet egyik, vagy tán egyetlen legtisztább fényű csillagának" tartja. Dessewffy József Taglalatában is talál hasznosítható gondolatokat, de a vitában Széchenyinek ad igazat. Felvilágosítás, egyesülés és erősödés szükséges - idézi több helyen Széchenyit - s főként az, hogy az ország felelőssége teljes tudatára ébredjen, s majd az alkotás és építés periódusa után követelni lehet mindazt, amit eddig hiába kért. Barkassy szerint küzdeni kellene azért, hogy az olyan férfiak, mint Széchenyi komoly hivatalt kapjanak. "Beszéljetek Róla és müveiről, s Wesselényiről is sokat" - bíztatja barátait. Rátapint, közvetlenül a Világ megjelenése után Széchenyi pályájának és helyzetének ellentmondásos, tragikus voltára is. Látja, hogy a nemesség zöme privilégiumait védő érzéketlen maradiságában támadja és az alkotmány felforgatásával vádolja, holott épp Széchenyi az, aki mindenkinél világosabban látja a nemesség valódi érdekeit. E "szánalomraméltó lelkek"-re nem sok szót veszteget Barkassy, de tudja azt is, hogy bár Széchenyi összeütközések nélkül képzeli a haladást, Bécsben mégis nagyon tartanak tőle. Végül saját szűk baráti körénél újabb tapasztalatokat szerez: a francia forradalom történetén, a republikanizmuson és demokratikus szabadságjogokon felnövő és eszmélő maroknyi radikális számára Széchenyi már nem minden ponton mond eleget. Lónyay Gáborék számára Széchenyi nem 3lég radikális, s bár tisztelik és elismerik, nem akarják kritikátlanul követni. Barkassy barátaival szemben is igyekszik - oldalvágást is megkockáztatva - megvédeni mesterét: "Jobb tenni, mint kelepelni, a szabadsághoz előbb alkalmasnak kell lenni... A zaj helyett inkább tettekre kell az erőt fordítani" és nem kell "ujjat húzni" Béccsel, mert az egyenlőtlen