Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - LÓNYAY GÁBOR

lemes emléket a Deregnyőn töltött idő. Lónyay gazdag könyvtárából gyakran és szívesen kölcsönzött szegényebb társai számára. A jól kiválasztott könyvek tartalmát aztán közösen vitatták meg. Érdemes végigfutni Lónyay 1630-táján kezdett olvasmánynaplóján és levelezésének olvasmányokat érintő részein: láthatjuk, hogy mit olvastak és mire hívták fel egymás figyelmét a reformkör tagjai. Maga Lónyay rendszeresen forgatta a liberális nemzedék tankönyvét, a német "Staatslexikon"-t (egész sor címszót kimásolt). Foglalkoztatta Franciaország és a francia forradalom története (Laponneray: Histoire de le Revolution Française, M. Cabet: Histoire popul;

Ire de la Revolution Française, Lamartine: Histoire des Girondist), a politikai eszmék eredete és sorsa (M.

Matter: Histoire des Doctrines morales et politiques des trois dernières siècles), német lapokból gyűjtötte az angol alsóházi beszédeket. Érdeklődése egyre inkább a közgazdasági kérdések felé fordult, Michel Chevalier és Jean Baptiste Say politikai gazdaságtani munkái mellett tanulmányozta az egyes nemzetgazdasági rendszereket, Colbert merkantilizmusátdl a fiziokratizmuson át Adam Smithig (Untersuchung über die Natur und die Ursachen des Nationalreichtums)és Robert Peel pénzügyi szisztémájáig, miközben ismerkedett az utópista szocialistákkal, Saint Simonnal, Fourie-val, sőt a 30-as évek második felében már Blanquival és Proudonnal is.*"* Ha a forradalmak és forradalmi eszmék történetét, a politikai gazdaságtant jórészt külföldi szerzőktől sajátította el, úgy a nemzeti öntudatra eszmélés, a reformpolitikával egyidőben felerősödő s avval pozitív kölcsönhatásban álló naciolaizmus irányában a zempléni tradíciók mellett Horvát Istvántól kapott erős ösztönzést. Horvát István egy egész nemzedékre hatott - a szerencsésekre az egyetemen, másokra - így Lónyayra is - könyvein át lelkesítőleg, így nem csoda, hogy Lónyay indulatosan kelt ki azok ellen, akik Horvátot szidták "képtelenségei" miatt; igaz magyarnak és könyveit ragyogó munkáknak tartotta: "Kevesen ismerik még Horvátot - írta barátjának, Évva Andrásnak -, olyan ő, mint a magyar nemzet, ismeretlen, de kijön a sárból, csiszolódik, s fel fog ragyogni a világ egén.".*

6