Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - LÓNYAY GÁBOR

miután fiai lelkére kötötte, hogy állami hivatalt soha ne vál21 laljanak. Az idős Lónyay Gábor nem könnyű végnapjairól megemlékezett Kazinczy Ferenc is. Szánta Lónyayt, kit "megrontott a gőg és a szerencse"; élete végén "kivánta a megbántott nemzetet kibékíteni" s le akarta tenni méltóságait, de közbejött 1823; az öszszecsapás után - Kazinczy így emlékezik - levelet írt Bécsbe, melyben utalt közelgő halálára és kérte, hogy az uralkodó ne é22 reztesse neheztelését a zempléniekkel. Az apa jellemzéséhez tartozik még, hogy több ízben értékes szolgálatokat tett a zempléni oktatásügynek. Mint a sárospataki főiskola világi főgondnoka kölcsönökkel, adományokkal támogatta / 23 a nagymultú főiskolát, de vallási elfogultság nélkül pártfogolta a közkedveltségnek örvendő újhelyi piaristákat is, rendszere24 sen résztvett ünnepségeiken, házat is ajándékozott nekik. Az anya halála után (1814) a fiatal Gábor 4 évig Sárospatakon, majd 3 évig a pozsonyi evangélikus gimnáziumban tanult. 2 évet töltött Késmárkon a német nyelv elsajátítása érdekében, s végül jogi tanulmányait 1825-ben fejezte be Sárospatakon. Volt ugyan néhány jó tanára - mindenekelőtt Kövy, a híres pataki jog25 tanár -, de az oktatási rendszer meglehetősen elavult volt, még Patakon is. A teológiát, filológiát és jogot kivéve, a tudományok színvonalas elsajátítására nem sok lehetőség kínálkozott s így érthető, hogy a főiskolából kilépő, amúgyis igényes és az oklevéllel meg nem elégedő Lónyay úgy érezte, most kell igazán elkezdenie a tanulást. Ugyanakkor a sárospataki főiskola hagyományokban gazdag protestáns-nemzeti légköre, az oktatás hangsúlyozott magyarnyelvűsége Lónyaynál is maradandó nyomot hagyott, s ehhez járult még a nyilvános iskolák (látogatásuk a jómódú nemesség fiai esetében egyáltalában nem volt általános), bajtársiközösségi légköre. Iskolatársai szerették, közkedvelt barát volt, diáktársai keresték ismeretségét; elismerték emberségét, szívélyességet és szigorú igazságszeretetét. (Utóbbi tulajdonsága miatt meg is gyűlt a baja egy-egy tanárával. Bátyja, János apai szigorral rótta meg "Pétzely úrral" szembeni magatartása miatt s kérte, hogy zabolázza meg "iskolapadba nem illő indulatait").