Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

lentmondásban Zemplén a főhatóságokkal folytatott levelezés terén taktikusan fogalmazott. Nem sürgette a felterjesztések és válaszok magyarnyelvűségét, "bízva az idő szellemének el.1 285 lenállhatatlan erejében . Az uralkodó csak 1835 októberében válaszolt a nyelvi felirat ra. Elfogadta a törvények kétnyelvű szerkesztését, de kikötötte a latin hitelességét. Beöthy ismét a tettlegességet javasolta: az alsótábla a továbbiakban egy szót se irjon latinul. A többség nem pártolta; először újabb felírást határoztak el, majd december 11 -én a nádort kérték fel közvetítésre. Beöthy javaslatát 14 követ támoga+ta, köztük Lónyay Gábor aki kijelentette hogy az országgyűlésnek jogában áll törvényeket csak magyarul szövegezni, mert amit egyenes törvény nem tilt, azt tenni lehet Többen vitába szálltak vele, attól tartva, hogy a király e tételt az országgyűlés ellen használhatja fel. Ezt viszont Lónyay tagadta és kifejtette a társadalmi szerződésen alapuló és Bécsnek aligha tetsző álláspontját: a nemzet, mint minden jog kútfeje, természeti joga alapján mindent megtehet, amit törvényben önmagának meg nem tilt, az uralkodó azonban, kinek "sem természettől, sem önmagától semminemű jussa nincs", csak azt 2 8 6 teheti, amire a nemzet törvény által felhatalmazza. Másnap, Kubinyi után, aki történeti visszapillantásban utalt a Habsburgok évszázados elnyomó politikájára és figyelmeztette a királyt a nemzet bizalmának teljes elveszthetésére, Lónyay ismét felszólalt s kételkedett a többség által elfogadott nádori közbenjárás eredményességében. A magyar nyelvű törvény, mondta, "ellene volna a kormány politikájának, ellene a bécsi politikának, mely 300 esztendők ólta zsibbasztva nyomja Hazánkat". Ellenkezne e politikával - folytatta - "a magyar nyelv által egyesítése Hazánkban az annyi sokféle ajkú Nemzeteknek, mert 2 H 7 ez a politika azt tartja, hogy divide et vinces". Ilyen bátor és kemény szavakat a nyelvkérdés során csak Kubinyi és Beöthy mondott, A nádor 1836 februárjában meghozta a királyi választ: a kétnyelvű törvény magyar szövege az irányadó. Már csak 6 megye volt elégedetlen és követelte továbbra is a kizárólag magyar-