Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

nyelvű törvényt, köztük Zemplén. Lónyay állhatatosságában majdnem bajba került. Miután kinyilvánította elégedetlenségét a nádori közbenjárás eredményével, megérkezett az új zempléni utasítás. Az újhelyi közgyűlés is átvette az országgyűlés bé­külékenységét és felszólította követeit, hogy fejezzék ki mege­légedésüket a királynak és a nádornak. "Szerencsére későn jött az utasítás" - írta Lónyay Vécseynek s jól legorombította az otthoni ellenzéket, s mindenekelőtt Evvát, aki elégedett volt az újhelyi fejleményekkel, azzal, hogy az ellenzék és a kormány­párt engedékenyebbek lettek egymás iránt. "Majd megkorpázom ő­ket, tsak haza menjek"- írta Lónyay és kérte Vécseyt, vigyázzon, 289 nehogy a kormánypártiak a diéta végére "paklizzanak valamit". A zempléni aulikusok nem, Bécs azonban megpróbált "paklizni" valamit: 1836.április 22 -én a király több törvénycikk esetében a magyar és a latin szöveget egyaránt hitelesítette. Lónyay Be­zerédj-vel rögtön tiltakozott az ígéret megsértése miatt, s a követek válaszképpen azonnal megszövegezték a magyar nyelvű tör­290 vényszöveg hitelességét rögzítő törvénycikket. Kemény összecsapásokat eredményezett a Ludovika megnyitásának kérdése is. Itt az ellenzéki követek már az uralkodó legérzéke­nyebb pontja, az egységes birodalmi hadsereg ellen intéztek tá­madást /a Ludovika létesítését már 1808-ban törvény mondta ki, az épület is állt, Bécs azonban elszabotálta a katonai nevelő­intézet beindítását/. Miután a nádort elszámoltatták az ala­pítványi tőkével, az alsótábla törvényjavaslatot nyújtott be az intézet megnyitásáról; újabb országos ajánlásra is kész volt, de feltételként szabta, hogy ellenőrzése alatt tarthassa az in­tézet nevelési rendszerét, s biztosíthassa a magyarnyelvű okta­291 tást. A főrendek - természetesen - néhány kivétellel a kö­zös hadsereg azonos nevelési elvei mellett érveltek. Ugyanezt tette Nagy Pál is az alsótáblán. Lónyay és Beöthy viszont in­kább voltak hajlandók levenni a napirendről az intézet létesí­tését, mintsem hogy engedjenek az alapelvből, miszerint a ka­tona maradjon polgár. Lónyay még hozzátette, hogy Nagy Pál vég­leg meggyőzte őt arról, hogy a nevelési rendszer csakis az or-

Next

/
Thumbnails
Contents