Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)
IV. MAGYAR NYELVŰ SÁROSPATAKI TANKÖNYVEK 1793-1848.KÖZÖTT
személy; hajtogatás vagy igeragasztás" következik. Minden igemódra számos példát mutat be. Harmadik rész: Helyes írás (Orthographia). A szerző tíz pontban foglalja össze a helyesírás szabásait. Negyedik rész: A Szókötésröl. A szókötésnek tíz szabálya található itt. A tankönyv utolsó része "A mondás részeinek rendi "-1 írja le. 16. Majoros András: A magyar nyelvtan elemei Sárospatak, 1846. A "Rövid magyar nyelvtudomány"-t adták ki újra a pataki nyomdában 1846-ban "A magyar nyelvtan elemei" címen, "a két alsó nemzeti osztálybeli tanulók számára." A két könyv tananyaga teljesen megegyezik, de a második kiadást a szerző megtoldotta a "Végintés" és "Példák a magyar irodalomból" című fejezetekkel. A "végintésben" az elemzést tanította meg. "Igen hasznos dolgot cselekeriendik a tanitó, ha a nyelvtan magyarázata közben főkép miután a beszédrészeket s azoknak hajlitásait, ragozásait betanította, az egyes szókat a mondatokban részekre szaggatva, növendékeit az úgy nevezett fejtegetésben vagy bonczolásban gyakorolja. Például: Életünknek legszebb szaka a gyermekség és ifjúság. "Életünknek" ezen szó három részekből áll; u.n. "élet" ez fő név, még pedig származék ezen igéből: él, et, képzővel; ünk birtok ragasztik a többesben, egészen lenne: életem, életed, élete, életünk, életetek, életök; nek viszonyragaszték, 3-dik ejtés második helyett vagy sajátító..." F.zen kívül még egy mondatot elemez a szerző, és ?3 mondatot sorol fel, melyet elemzésre ajánl. "Én és te emberek vagyunk; A sült galambra várakozó, többnyire pórul járó; Minden nap látlak; A ki tanul, taníthat." Hasznos tanácsokat tartalmaznak ezek a mondatok. A "Példák a magyar irodalomból" c. fejezet rövid prózákat és verseket tartalmaz. (Gr. Széchenyi: Birtok és vagyon; lakács: Erkölcsi oktatások; Kölcsey: Erény, emberiség, haza; Fáy: A ló és a szamár; Vitkovics: A hit szava; Berzsenyi: Magyarokhoz; Gr. Te-