Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)

IV. MAGYAR NYELVŰ SÁROSPATAKI TANKÖNYVEK 1793-1848.KÖZÖTT

A negyedik korszak a római literatura hanyatlási időszaka. Az ötödik korszakban "az elkezdődött hanyatlása a római nyelvnek és literaturának most már mind inkább sietett végenyészetéhez." E kornak is felsorolta híresebb íróit. A hatodik az enyészet korszaka. A második rész a római költészet legrégibb maradványainak felsorolásával kezdődik (a Salius papok ünnepi énekei; az Arvalis papi társulat egy éneke; Eugubi fölírások; jóslatok; asztali énekek; Neniák vagy temetési énekek.) A színműírásnak "két korait lehet a római hősszinmüirásnak megkülömböztetni, u.m. >;lsőt Livius Andronicustól Augustusig, másikat azon tul. Egy ágában sincs azomban a római literaturának olly nagy veszteségük, mint ebben: mert itt az egyetlen Seneca tragoediáin kivül, csupán töredékekről szólhatunk." Az első kor írói: Livius Adronicus, Gnaeus, Naevius, Quintus Ennius, Lucius Attius. A Vig színművek eleinte görög fordítások voltak, később megjelentek a saját szerzők művei is. A legnagyobb színműíró: M. Accius Plautus. Megmaradt húsz művét röviden ismerteti - felsorolja a többi színműírót és műveiket is. A Hősszínműírás bemutatása is hasonló: a szerzők, életük, mii veik. A Költői elbeszélés tárgyalásakor, pontokba szedve sorolja fel azokat, akik költői elbeszélést írtak, műveiket bemutatja. E műfajba tartoznak a lakomák alkalmával felolvasott versek és Ausonius Mosellája, Lactantius: De Phoenice című 85 distichonból álló verse,a későbbi korokban divatos magasztaló versek, de azok is, mely az egész föld, vagy csak egy táj földrajzi leírását adják. A rómaiaknál kérféle szatíra található, az egyik dráma, a má sik oktató. A nevezetesebb szatiraírók C.Lucilius, Quintus Hora tius Flaccus. Horatius életét és műveit részletesen elemzi. A későbbi korok szatíraváltozatait is bemutatja. A Lirai költés című fejezet Catullusról és Horatiusról tárgyal. A Pásztori költés keretei között Vergilius költészete ke rül kifejtésre. A meseírással és epigramma költéssel is foglalkoztak a rómaiak. A Második füzet a prózaírást foglalja magában. Először a pró zai nyelvemlékeket, majd a történetírás neves szerzőit és művei